Ha igaz volna...

Volt egyszer egy kisfiú, Louis, aki esténként nem tudott elaludni. És a papája, Marc, aki minden este leült Louis ágya mellé, és mesét mondott neki. Aztán egy napon Marc, a harmincöt éves francia mérnök nem a fia ágyához ült hanem az íróasztalához, hogy a felnőtteknek is meséljen egy történetet. Egy modern tündérmesét. Volt egyszer egy csinos, fiatal San Franciscó-i orvosnő, Lauren, aki egy napon karambolozott, súlyosan megsérült, és kómába esett. És egy nagy reményű fiatal mérnök, Arthur, aki egy este furcsa zajt hallott a fürdőszobaszekrényből. Kinyitotta és felfedezte Laurent. Pontosabban a szellemét, hiszen Lauren teste a kórházban feküdt. Arthur hamar rájött, hogy ő az egyetlen, aki látja és hallja a lányt. Különös kapcsolat, először barátság, majd szerelem szövődött közöttük. Aztán az orvosok meggyőzték Lauren édesanyját, hogy nincs remény, a lánya soha nem fog magához térni, egyezzen bele, hogy lekapcsolják a gépekről, amelyekkel életben tartják a testét. Arthur ekkor elhatározta, hogy az emberrablás vádját is vállalva kicsempészi Laurent a kórházból, és elrejti-elbújtatja tengerparti házában, ahová édesanyja halála óta egyszer sem tette be a lábát Volt egyszer egy fiatal angol lány, Suzanna Lea, aki oxfordi diplomával a zsebében Párizsban próbált szerencsét. A neves kiadónál, Bernard Fixot-nál vállalt állást, és az ő kezébe került Marc Levy kézirata. Suzanna rögtön rájött, hogy egy olyan romantikus komédiával van dolga, amit imádnak az amerikaiak. A regény kétoldalas angol nyelvű szinopszisát elküldte a nagy amerikai kiadóknak és filmgyártóknak. A leghíresebbek jelentkeztek és versengtek a könyv megfilmesítésének a jogáért. A versenyből végül Steven Spielberg került ki győztesen: kétmillió dollárért vette meg a jogot. Pár hónapra rá megjelent a regény, amely könyv alakban is hatalmas sikert aratott. A tündérmesék néha valóra válnak.