Magellán

Stefan Zweig már világhírű író, novelláit, regényes életrajzait Budapesttől New Yorkig és Buenos Airesig olvassák, csak salzburgi házában, a Német Birodalom tőszomszédságában nem érzi többé biztonságban magát, s az emigráns írókhoz hasonlóan utazgat, hogy új otthont találjon. Régi vágya válik valóra, amikor 1937-ben Dél-Amerika felé viszi a luxushajó. A hosszú út unalmas óráiban felmerül előtte egy több mint négyszáz évvel korábbi, jóval kényelmetlenebb és veszélyesebb utazás, a Föld első körülhajózójáé: Magelláné.

Zweig a XV-XVI. század fordulójának korrajzával érzékelteti, hogy mi volt akkoriban a tét: egymással versengve szerezni gyarmatokat, és vagyont érő borsot, fahéjat szállítani a legendás Fűszer-szigetekről az ellenséges arab világon át Európába. A portugál Magellán, ez a zárkózott, komor ember, miután mint hajós kellő tapasztalatokat szerzett az Indiákon, megvalósítja rögeszméjét: öt kis hajóval elindul nyugat felé, hogy hihetetlen kalandok után felfedezze Amerika déli csücskénél, a Tűzföld mentén, a Csendes-óceánba átvezető szorost, melyet 1521. március 6-án hagy maga mögött. Emberi tragédiák - árulás, nélkülözés - őt sem kímélik, és a visszaúton, a maláj bennszülöttekkel vívott harcban halálos sebet kap, ő maga soha nem jut vissza Európába. Nevét azonban őrzi a tengerszoros és Zweig komoly kutatásokon alapuló, szenvedélyes és izgalmas könyve.