Isten fellegvára

Nursiai Szent Benedeknek, a nyugati szerzetesség atyjának és Európa védőszentjének regényes életrajza ez a könyv. Szerzője, Louis de Wohl a történelmi regények és szent-életrajzok avatott tollú mestere, akinek művészetével már az Ecclesiá-nál 2-2 kiadásban megjelent műveiből a Dávid király-ból és a Longinus százados-ból is megismerkedhettünk. Ebben az írásban nemcsak a főhős szent életének és másfélezer év után is ható működésének mozgató rugóit tárja fel, hanem élénk színekkel festi meg azt az általában kevéssé ismert, de földrengésszerű történelmi eseményekben bővelkedő kort is, amelyben Szent Benedek rendkívüli egyénisége megjelenik.
A cselekmény helyszíne az Alarich gótjaitól, Geiserich vandáljaitól és a Romulus Augustulus letételével a nyugatrómai császárságot véglet megdöntő Odoaker heruljaitól számtalanszor végigpusztított, kifosztott és meggyalázott Itália. Ideje a 4. és 5. század fordulója, az a kor tehát, amikor a Ravennából kormányzó ariánus keleti gót Teodorik alatt a viszonylagos béke és nyugalom évtizedei köszöntöttek az országra. Az utolsó igazi rómaiak, a hajdani nagy családok leszármazottai akik a lelkük mélyén természetesen lenézik a barbár uralkodót és nemességét két út között választhatnak: vagy szolgálatot vállalnak Teodorik mellett, mint Cassiodirus és Boethius, vagy tovább játsszák a tartalmától immár megfosztott római életformát működik a szenátus, címeket osztogatnak és várják a bosszúra és az idegen iga Bizánc segítségével történő lerázására alkalmas pillanatot, mint Symmachus és Albinus szenátorok, és a bizánci zsoldba szegődött Szaloniki Péter.
De akad néhány ember férfiak és nők, igazi rómaiak meg latinul rosszul beszélő gótok akik egy harmadik utat választanak. Elegük van a rombolás és gyilkolás látványából. Nem merengenek a múlton és elutasítják a romokon tenyésző erkölcstelenséget, de nem csatlakoznak a jövőt ígérő hódítóhoz sem. Az igazság és az élet normáit az evangéliumban keresik és találják meg, a jött-ment uralkodók helyett Krisztust választják szívük királyának. A nursiai kisnemes családból származó Benedek lesz a vezérük és atyjuk, aki 500-ban húszéves ifjúként az egykori fővárosba bevonuló Teodorikkal együtt érkezik Rómába, tanulmányai folytatására. De hamarosan hátat fordít a léhaságba süllyedt római társaságnak, és szíve ösztönzésére Enfidébe, majd a Subiaco melletti remetebarlangba vonul. Istent és a számára kijelölt hivatást kereső szenvedélye kísértéseken és csalódásokon keresztül egyre tovább hajtja, míg Cassinum hegyén (a mai Mone Cassinón) követőivel együtt felépíti azt a kolostort, amelynek közössége az általa írt Regula alapján az ő elképzelése szerinti eszményeknek és tevékenységeknek szenteli magát. Különös ünnepélyességgel végzik a szent liturgiát, közösen imádkoznak, kódexeket másolva kimentik a pusztulásból az antik kultúra irodalmi termésének legjavát, jelmondatuknak ora et labora megfelelően szellemi munkát végeznek és művelik a földet, tanítják a népet és prédikálnak neki. A Cassium-hegyi kolostor mintájára létesült szerzetesházak rövidesen megjelennek Itália és Európa minden részén. Szent Benedek ikertestvére, Szent Skolasztika pedig a hegy lábánál építteti fel a bencés rend női ágának első kolostorát.
A Teodorik halálát követő véres trónviszályból Totila, a páviai helyőrség egykori ezredese kerül ki győztesen. A bizánci császári pár, Justinianus és Theodora, a római párt ösztönzésére elérkezettnek látják az időt, hogy felszabadítsák Itáliát a gót uralom alól és újra a birodalom testéhez csatolják. De a vitéz Belizár és az eunuch Narses vezette hadjáratban azok is elpusztulnak, akik céljaik eléréséhez bármilyen nemtelen politikai eszközt megengedhetőnek ítéltek.
De megmarad és mindenkinek kaput nyit a Cassinum-hegy Benedek vezette kolostora. Isten számos csodával kitüntetett emberét tisztelik és megkímélik az ellenfelek. Tudják: a szent apát és társai távol tartják maguk a a politika boszorkánykonyhájától. Figyelmüket egy másik ország urára összpontosítják, amint azt Regula parancsolja: Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek!