Közjáték - Színházi írások

Ezek a színházi írások jórészt 1978 és 1983 között születtek - néhány színészportré, illetve külföldi színházi beszámoló korábbról való -, s egy szcenikai elemzés kivételével, amely itt jelenik meg először, különböző lapokban, folyóiratokban láttak napvilágot. Van köztük előadás-kritika, vitacikk, elméleti fejtegetés, történeti emlékeztető, pillanatfelvétel színészekről és kitekintés európai színpadokra. Műfajukat tekintve vegyesek, de egy dolog közös bennük: arról akarnak szólni, ami a színházban történt, és úgy, ahogy egyetlen ember, e dolgozatok szerzője látta. Miért szükséges ezt hangsúlyozni? Két okból. Egyrészt mert gyakran hiedelmekről vitatkozunk, ahelyett hogy megpróbálnánk leírni a tényeket. Másrészt mert ez a leírás, esztétikai jelenségekről lévén szó, nemcsak tárgyát, a színházat, hanem a leíró szemléletét is tükrözi. Amikor e kötet darabjait válogattam, megpróbáltam mindkét szempontra ügyelni. Arra tehát, hogy az írások minél több tárgyilagos információt és minél egyértelműbb személyes értékítéletet tartalmazzanak. Lehetőleg úgy, hogy a részletekben az egész is megjelenjék valamennyire; a kritika ne csak kritika, a színészportré ne csak színészportré, a múltidézés ne csak múltidézés legyen. A kötet látószögébe eső színházi időszakra itthon az átrendeződés a jellemző. Öt év alatt több szerkezeti változás történt, mint a színházak államosítása óta bármikor. Indulások és nyomukban indulatok borzolták a kedélyeket, új társulatok jöttek létre és alakultak át, született néhány jelentős előadás, és föllángolt néhány áldatlan vita. Úgy gondoltam, akkor járok el igazságosan, ha az eredményeket és a gondokat egyaránt dokumentálni igyekszem - az előbbieket inkább a konkrét elemzésekben, az utóbbiakat inkább a vitacikkekben -, de arra teszem a hangsúlyt, ami maradandó értéknek bizonyult ebben az átmeneti időszakban. Interlúdiumban, ha tetszik. Az olvasónak ajánlott kötet címe így is értelmezhető. Titkon bízom egy másik értelmezési lehetőségben, amely arra utal, hogy a színházat mindannyiunknak - íróknak, színészeknek, rendezőknek, tervezőknek, nézőknek, kritikusoknak - együtt kell játszanunk. Talán kiviláglik ezekből az írásokból, hogy szerzőjük szerint a színház ilyen értelemben is közjáték. Közösségi tehát.