Mámoros malom

Mintha egy modern, dunántúli női figurát maupassanti realizmussal kívánná megmintázni, úgy indítja el regényét Ignácz Rózsa a szép molnárnéról, aki három férjet visz a sirba, három molnárlegényt, betegjeit szerelemnek, féltésnek, részegség mámorának. De ez a realista alap át meg átszövődik a mese romantikus elemeivel, álombéli gyilkossággal, halálba kergető kisértetlátással. Különös figurákkal népesedik be a regény: a társadalomellenesen, törzsi különállásban élő vándorcigányok furcsa hadával és a háború utáni modern, új társadalmat épitő városiakkal. A maguk ősi különállásban élő vándorcigányok és a romantika mentes, józan, közügyekért loholó városiak között a magánélet megrögzöttjei élnek az erdei malomban, már már jelképeiként azoknak, akikben akkora az önző szenvedély, ahogy felettük nyomtalanul zúg el a történelem, mert nekik csak magánügyeik vannak;szeretnek, féltenek, álmodoznak, ölnek, és kergetik a mámoros örömöket. Hogy aztán elmúló, önmagát kiirtó életük fölébe nőjjön az új idők új embere: a molnárné igazi legénye, a hazatérő fogoly fiú s elűzzön a kisértetek malmából minden bűnt és minden babonát...