Honvágy

Ha szigorúan elvszerűek lennénk, amondónak kéne tán lennünk: Ugyan mi végre szerveződik antológia olyan alapon, hogy szerzőit valamely határon innen vagy túl kell számba vennünk? Mert jó - ha minőség-szabta közléshatárról, ízléshatárról volna szó, akkor igen. Na de ha csak országhatárról...?! Hiszen egy és oszthatatlan a magyar irodalom! De lám, mégsem vagyunk ily következetesek - csak kíváncsiak vagyunk elbeszélés-irodalmunk északi régiójának, a szlovákiainak újabb éves betakarítására. A termésre részint magyarországi lapokban kellett rábukkannunk, legnagyobbrészt persze mégis a két zászlóshajó, a Kalligram és az Irodalmi Szemle szállította. A szerzők között pedig - nem sorolom, tessenek a tartalomjegyzékhez lapozni! Ott a szlovákiai magyar próza színe-virága s tán egy-két meglepetése... Egy év próza-újdonságának örömmel válogattam ki a magam ízlése szerinti javát - más talán egy másik kötetre valót gyűjtene ki. Hadd osszam meg hát ezt az örömömet az irodalomszeretők sokaságával! (Závada Pál)