Holdséta - A Holdra szállás története

A számítógép egyenesen egy futballpálya nagyságú kráter felé vitte őket, melyet egy sziklamező vett körül, némelyik szikla akkora volt, mint egy autó. Akár kráter, akár szikla, a holdkomp felborult volna... és a számítógép vakon vitte őket arrafelé... - 60 másodperc - rádiózott Charlie Duke, jelezve, hogy már csak egypercnyi repülésre elegendő az üzemanyag. A tartályok lassan kiszáradtak, de Armstrong még mindig leszállóhelyet keresett. - Jelzőfény - figyelmeztetett Aldrin is. Túl sok gondolkodásra már nem volt idő. - 30 másodperc - jelezte most Duke a "nafta" minimumra fogyását. - Sodródás előre épp csak egy kicsit; jól van - mondta tovább a magáét Aldrin. Százkét óra, 45 perc, 31 másodperc telt el a repülésből, és ebben a pillanatban került kézzelfoghatóvá a leszállás a következő rádióüzenettel: - Kontakt fény -jelentette Aldrin... - Oké. Motor leáll. - Sas, vettük, hogy lent vagytok - örült Duke a mikrofonban. Kisvártatva Armstrong újra jelentett: - Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt. Az 196o-as évek a műszaki-tudományos fejlődés csodálatos időszaka volt. Vitathatatlan csúcspontját az jelentette, amikor Neil Armstrong és Buzz Aldrin leszállt a Holdon. Az emberiség történetének egyik legszebb ünnepét ültük 1969. július 21-én. A Holdséta ezt a kimagasló teljesítményt járja körül, és dicséretes alapossággal mutatja be, ahogy az amerikai űrhajósok meghódították a Holdat, majd a tudomány számára felbecsülhetetlen "rakománnyal" vissza is tértek onnan. Bátran ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szeretné megismerni az űrhajózás kezdeteit, a szovjet-amerikai űrversenyt és a Hold-expedíciók mindmáig fényesen csillogó eseményeit. Farkas Bertalan