A homokos ember

E.T.A. Hoffmann A homokos ember című novellájában a nyugtalanság és a szorongás áll a középpontban. Freud szerint nem az a kísérteties, amit nem tudunk vagy amit nem ismerünk egészen, hanem sokkal inkább azoknak a látható összefüggéseknek a felismerése, amelyek összekötik az okokat és okozatokat. A fantasztikum világa számos lehetőséget ad arra, hogy felismerjük, meglássuk ezeket az összefüggéseket és beleborzongjunk jelentésükbe. A homokos ember novellájának is ez a fajta látásmód az egyik mozgatórugója. A látást gyakran a tudás, ismeret, bizonyosság fogalmaival társítjuk. Erre utal a jól ismert mondás is: Hiszem, ha látom! A félelem, a rettegés a nem láthatótól kíváncsisággal és érdeklődéssel tölti el az embert. Nathanael is vágyik az ismeretlennel való találkozásra, mintha valami ellenállhatatlan erő hajtaná. Az olvasó helyzete Nathanaeléhez hasonló, hiszen a mi látásmódunk is akadályozott; nem láthatjuk a dolgok valós oldalát, nem vagyunk képesek megkülönböztetni sem a jót a rossztól, sem az igazit a hamistól. (Sárai Szabó Linda)