Generation "P"

Generation \"p\"

Milena | 2012-05-26 06:18:00

Örkény most nagyon aktuális, hiszen születésének a századik évfordulóját ünnepeljük. Ebből az apropóból rendezték a Marczibányi Téri Művelődési Központban az Örkény István emlékestet, a Momentán Társulat előadásában. Vártam ezt az eseményt, mert szeretem az egyperceseket, a Tótékat is élvezettel...

Örkény most nagyon aktuális, hiszen születésének a századik évfordulóját ünnepeljük. Ebből az apropóból rendezték a Marczibányi Téri Művelődési Központban az Örkény István emlékestet, a Momentán Társulat előadásában. Vártam ezt az eseményt, mert szeretem az egyperceseket, a Tótékat is élvezettel olvastam annak idején, a Pisti a vérzivatarban előadásán is voltam, egy szó, mint száz, örömmel mentem. Nem tudtam, mire számítsak, vagy mit várjak, de az alaphangot megadta a jó beszélőkével megáldott moderátor és a kellemes élőzene. Bemutatta a meghívott vendégeket (Radnóti Zsuzsa és Örkény Antal), beszélt egy keveset az est apropójáról, majd nem húzva az időt, elkezdődtek a felolvasások, és ezúttal nem az egyperceseket, hanem a hosszabb három, négy, ötperces novellákat helyezték előtérbe. A Momentán Társulat színészei igazán tehetségesek, kiválóan adták elő az egyes történeteket, a nézőközönség gyakran nevetett nem csak az írásokon, hanem az előadásmódon, a karakterek megformálásán is. Sok novellát megszólaltattak, különböző szempontok szerinti blikkekbe rendezve; volt szó az írásról, a művészetekről, a lágerről, gyermeknevelésről, politikáról. Bár volt néhány, amit már korábban is olvastam, a legtöbb még ismeretlen volt számomra én is azok közé tartozom, akik a drámáit és az egyperceseket olvassák és ebből a szempontból különösen sokat kaptam ezen az estén. A felolvasások után volt egy rövid szünet, ahol kekszet és teát kaptunk, majd a közönség még ott levő része visszament a színházterembe, ahol az író özvegyével és fiával volt egy beszélgetés. Sok téma előkerült, engem főleg az érdekelt, amikor az újonnan megjelenő kötet intimitásáról volt szó: Örkény levelei a fiának. Megfontolandó kérdés, hogy a családnak mennyire van joga ezeket a kifejezetten saját használatra szánt írásokat közkinccsé tenni? Én személy szerint örülök, hogy ezt az oldalát is megismerhetem az írónak, de nem tudom, hogy a helyében én örülnék-e neki. Összességében elég felemás érzésekkel távoztam a helyszínről, mert bár érdekes és kedves este volt, valahogy mégis a levegőben lógott az egész, és nem volt sem eleje, sem vége. Elképzelhetőnek tartottam volna, hogy kevesebb novellát olvasnak fel, és azokról beszélgetnek, akár a közönséggel, akár Örkény hozzátartozóival, akár csak egymással, hogy ne csak a novellákat, hanem a hátterüket is megismerhessük, vagy közösen jussunk egy mélyebb szintre a feldolgozásban. Így viszont, bár megismertem több olyan írását, amit eddig még nem olvastam, és sokat megtudtam az íróról is, nem éreztem kerek egésznek az estét. De nagyon élveztem az előadásukat, a felolvasás valóban kifogástalan volt, az egyes csokrok összeállításában sem volt hiba, és nagyon élveztem: hátra dőlve, kényelmesen hallgattam őket, és gondolkodtam Örkény István hozzám nagyon közel álló, groteszk humorán.

Generation \"p\"

atheles | 2011-11-17 17:07:00

A kommunizmus eszméiből kiábrándult, gyökerét vesztett nemzedék számára a Pepsi a szabadság megtestesítője. Ők, a Szovjetunió összeomlását megélő, az új szabadságot keblére ölelő társadalom fiataljai a P-generáció. A történet főszereplője Babilen Tatarszkij, aki költőnek és fordítónak készül...

A kommunizmus eszméiből kiábrándult, gyökerét vesztett nemzedék számára a Pepsi a szabadság megtestesítője. Ők, a Szovjetunió összeomlását megélő, az új szabadságot keblére ölelő társadalom fiataljai a P-generáció. A történet főszereplője Babilen Tatarszkij, aki költőnek és fordítónak készül, ám a szovjet rendszer összeomlását követően rá kell jönnie, hogy ez az út járhatatlan. Trafikos lesz, majd egy régi ismerős révén bekerül az orosz reklámiparba. A külföldről beáramló termékekhez kell a megfelelő szlogent kitalálnia, illetve reklámok forgatókönyvírója lesz. Azonban sehogy sem találja a helyét a munkában, a világban. Egy napon barátja bevezeti a galócázás rejtelmeibe, amit további tudatmódosító szerek és sűrű vodkázás követ, majd egy okkult tárgynak köszönhetően maga a nagy Che Guevara is jelenést tesz főhősünknél. A forradalmár lelkes beszédet tart reklámpszichológiáról és marketingről, amelyet még egy-két babiloni istenséggel való találkozás színesít. Segítségükkel, illetve kihalásos alapon, Tatarszkij egyre feljebb jut a ranglétrán, melynek eredményeként egyre közelebb kerül valami furcsa valóságértéshez, megvilágosodáshoz. Eközben az író folyamatosan játszik idővel és valósággal a modern Moszkva utcái keverednek a kábítószeres hallucinációk által odaképzelt világgal, valamint az eseményeket a háttérből mozgató mitikus erők bizarr kavalkádjával. Pelevin regénye néhol következetlen és groteszk, sokszor pedig humoros formában tárja fel a Szovjetunió szétesése utáni nemzedék útkeresését - nemcsak az orosz ifjúságét, hanem más kelet-európai országok fiataljaiét is. Ezentúl rámutat még brand-ekkel körülvett világunk műviségére, ürességére és kilátástalanságára is, amely világ megformálásában szülőföldjének központi része van, hiszen: "Oroszország nagyon fontos szerepet játszik a nemzetközi munkamegosztásban - egy szenvedő világ képét nyújtja, amelyben elengedhetetlenül fontos nagyon sok ember számára, hogy a saját üres fogyasztói életét boldogságként élhesse meg." (megjelent a parameter.sk hírportálon is)

Generation \"p\"

brios_ | 2011-10-12 18:19:00

Pelevin nem hazudtolta meg magát. Amikor a könyvesboltban megláttam, nem sokáig hezitáltam a megvételén, még akkor sem, ha mostanában a könyvvásárlást is jól meggondolom. Nekem ez volt a harmadik Pelevin-könyv, amit sikerült magamévá tennem, éreztem is benne még a döcögést, de azt is csak utólag...

Pelevin nem hazudtolta meg magát. Amikor a könyvesboltban megláttam, nem sokáig hezitáltam a megvételén, még akkor sem, ha mostanában a könyvvásárlást is jól meggondolom. Nekem ez volt a harmadik Pelevin-könyv, amit sikerült magamévá tennem, éreztem is benne még a döcögést, de azt is csak utólag, amikor elolvastam a fülszöveget.
Túl sok a monológ, a beépített, előzőleg konstruált betét, de azért nem veszik el benne az olvasási élmény. Átüt a szövegen az előre kitalált filozófiai gondolat, de a vonalvezetés zseniális. Ide-oda kanyarog, nem fél csapongani, és szellemileg sem találni rajta fogást, sőt, gondolkodtat.
Ha Pepsi-vonalkód van a mai generáció fején, és a reklám-, és médiaguruk irányítják a háttérből az ösztöneink (vau-vau), egyből a Platón-hasonlat jut eszembe, miszerint ülünk a barlangban és bámuljuk a falát, amire a tűz fénye vetül, és azt hisszük ez a valóság.
Pelevin otthon van a mában, a kritikákat olvasva méltán tört fel az orosz kortárs piacon, és csak azt kívánom, lenne akár csak egy hasonló magyar követője, aki így odamondogatna nekünk.