Pálmasor Opatijában

Az elsőbálos Hervy baronesszre különösen vigyáztak, nemrég gyógyult fel súlyos betegségéből, és a híres bécsi professzor Abbázia levegőjét ajánlotta neki. Délelőtt édesanyjával és a nevleőnőjével sétált a volscoi sétányon, délután nevelőnőjével csónakba ült, a napernyőjével védekezve a déli napsugaraktól, élvezete a Kvarner öböl lágy hullámverését. Az evezős fiú, aki minden délután háromkor csónakával várta, nem lehetett több húszévesnél. Amolyan mediterrán legény volt, barna bőrű, barna hajú barna szemű, villogó fogú. Kék ég, kék tenger, nyár, két fiatal nem sok beszéd kellett, hgoy megszeressék egymást. Amíg a bárőnő, a nevelőnő vacsorához öltözött, a bárolány kiszökött a partra, a sziklához, ahol kikötött csónakjával a fiú. Egy kézszorítás, egy barátságos szó, talán egy csók is ennyiből állt a titkos szerelem. És egy alkalommal valaki megleste őket