Tájrendezés

A Német Demokratikus Köztársaságban 1970-ben nagy jelentőségű környezetrendezési törvény lépett életbe; értelmében az ország lakosai, intézményei egyaránt felelősek azért, hogy a szocialista társadalom tagjainak milyen a környezete és milyenné válik majd.
Ludwig Bauer és Hugo Weinitschke az NDK Agrártudományok Akadémiája Tájkutatási és Természetvédelmi Intézetének Halléban dolgozó munkatársai. Könyvük harmadik, bővített kiadása 1973-ban jelent meg Jénában. Ez a mű a tájrendezés gazdag irodalmának is kiemelkedő darabja.
A szerzők a szocialista környezetrendezés részfeladataiként ismertetik a tájrendezés, a környezetvédelem és a természetvédelem feladatait.
A tájat a különböző természeti tényezők vizek, változatos talajok, gazdag növény- és állatvilág teszik teljessé. Az ember számára a táj döntő jelentőségű, hiszen benne él és dolgozik. Sajnálatos mégis, hogy gyakran a távlati környezettervezés során hibák fordulnak elő, mert nem az összefüggések bonyolult egymásra hatásának figyelembevételével történt a tervezés. Új energiaforrások feltárása, a mezőgazdasági termelés ipari szintre való fejlesztése, a szabad idő és üdülési lehetőségek racionális kihasználása elképzelhetetlen átfogó és tervszerű tájrendezés nélkül.
A szerzők bemutatják a tájrendezés alapfogalmait, a tájökológia rendszerét és jellegét, a tájháztartás" természeti elemeit (erdők és egyéb fás szárú növények, vizek, terep és mikroklíma, talaj). Ismertetik a táj korszerű alakításának és fenntartásának feladatait és munkamódszereit. A vízrendezésről, a levegő tisztán tartásáról, a meliorálásról és rekulticálásról szóló alapvető fejezeteket a hulladékkezelés és a zaj elleni védelem témaköreivel egészítették ki. A nagyüzemi gazdálkodásra való tekintettel a mezőgazdasági területrendezést is kidolgozták, ez a téma ma különösen aktuális. Egyes tájegységekben a tervezett sokoldalú hasznosítási lehetőségeket konkrét tájrendezési terveken mutatják be.
A hazai tájrendezés jelenlegi és jövendőbeli szakembereinek több szempontból is célszerű ezt az NDK viszonyainak megfelelően megírt könyvet megismerniük.
A hasonló társadalmi rendszerből adódóan ugyanis az egységes rendezési elveket a magántulajdon nem gátolja és nem is gátolhatja egyik országban sem. Ez a tőkés társadalmakkal ellentétben alapvetően összekötő kapocs.
Az NDK magas szintű tájrendezési, környezetvédelmi és természetvédelmi gyakorlata nagyszerű iskola és jó példa a magyar szakemberek számára.
Hazánkban eredeti vagy magyarra fordított tájrendezési munka e mű kivételével még nem jelent meg.