Az I. világháború emlékezete

Ma már gyom és feledés takarja a Nagy Háború emlékeit. A gyalogosok drótakadállyal védett lövészárkai turisztikai látványossággá szelídültek, az elsimult sírhalmokon virág nő, a sírköveket lassan elmorzsolja az idő, a kőtáblákat moha fedi, a feliratok olvashatatlanná válnak. Most azonban még láthatók, és tudnak szólni bajtársiasságról, szülői fájdalomról, az utókor feledékenységéről és a ma élők felelősségéről. Ha majd az idő és a hálátlan nemtörődömség miatt a sírkövek végveszélybe kerülnek, kiabálni fognak: Emlékezzetek! Keressük fel ezeket a köveket, halljuk meg szavukat, és ébredjünk felelősségünkre! Ez a könyv azért íródott, hogy a sírokon mécses gyúljon, az emlékművekre koszorú, a sírokra pedig virág kerüljön.