Dorian Gray arcképe

Dorian gray arcképe

admin | 2011-10-12 17:32:00

Az első könyv amire azt mondtam amikor becsuktam, hogy ez így be van fejezve. Érdemes többször elolvasni hisz ha nem is minden lapon, de egy fejezetben legalább 5-6 bölcsességet találunk. Aki szereti a közhelyeket és szeret elgondolkozni nem csak általánosságokban a dolgokról, hanem jobban...

Az első könyv amire azt mondtam amikor becsuktam, hogy ez így be van fejezve. Érdemes többször elolvasni hisz ha nem is minden lapon, de egy fejezetben legalább 5-6 bölcsességet találunk. Aki szereti a közhelyeket és szeret elgondolkozni nem csak általánosságokban a dolgokról, hanem jobban kifejteni azt és a végére járni, végigvinni a gondolatmenetet, annak ez a megfelelő könyv. Tapasztaltam már azt, hogy olvasás közben a monotonitás miatt igaz hogy elolvasom a szöveget, viszont nem értelmezem és volt hogy bekezdéseket vissza kellett mennem hogy értsem hol is tartottam. Nos, ennél a könyvnél ezt el lehet felejteni nyugodtan, ilyen itt nincs! Különböző életérzéseket mutat be Oscar Wilde ebben a regényben. A gazdag és szép Dorian Grayt, barátja Basil lefesti, majd egy alkalommal találkozik Lord Henry Wottonnal. Lord Henry befolyása alá vonja a fiút, és ráébreszti őt az élet ízére. Ő tudasítja benne a természet adta szépséget, és azt hogy az embernek fiatalságán és ifjúságán kívül semmije sincs. Ettől a gondolattól válik tulajdonképpen Dorian romlottá és saját önnön festett arcképére féltékeny lesz, hiszen a festmény mindig olyan marad, nem látszanak rajta a bűnös vagy kicsapongó élet vonásai. Azt kívánja bárcsak ilyen tündöklő és fiatal maradna élete végéig, és a kép öregedne helyette. Egy nap észreveszi hogy a kép valóban öregszik, rajta viszont egy apró szarkaláb sem látszik. Sokszor kirázott a hideg a könyv olvasása közben, annyit mondok végezetül, hogy ez a könyv szerintem egy alapmű!