Clara S.

A német romantikus zene fénykorának kivételes zongoraművésznője, Clara S. - azaz Clara Schumann -, asszonynevén, Robert Schumann feleségeként vonult be a zenetörténetbe. Clara 1827-ben született Friedrick Wieck, neves lipcsei zongoratanár és zongorakereskedő lányaként. Apja korán felfigyel a kislány zenei tehetségére, és a csodagyereknek számító Clara kilencévesen adja első koncertjét a lipcsei Gewandhaus zeneértő közönségének, s Beethoven, majd Mendelssohn, Chopin, Liszt, Brahms sorra hajtottak fejet tehetsége előtt. Porosz koncertturnéra indul, bemutatkozik Párizsban, és csupán tizenhat éves, amikor Félix Mendelssohnnal, a Gewandhaus akkori igazgatójával lép fel Lipcsében. Mendelssohn barátsága mellett a tizenhatodik életév a szerelmet is meghozza Clarának: ekkor vall először érzelmeiről a nála közel húsz évvel idősebb Robert Schumann. Clara tizennyolcadik születésnapján Schumann megkéri a lány kezét, de a lánya karrierjére árgus szemmel vigyázó büszke apa elutasítja a jóval idősebb, testileg-lelkileg kiegyensúlyozatlan zsenit. Clara drágán fizet rövid boldogságáért: férjét az elhatalmasodó idegbaj az őrültekházába juttatja, s hiába hogy nyolc gyermek gondja szakad rá, bánat és keserűség, mégis élvonalbeli pianista marad haláláig, hősiesen helytáll emberként és művészként, tiszteletet keltve pályatársaiban és a zeneértő közönségben. Claude Sámuel könyve ennek a rendkívüli asszonynak - akit az utókor immár mint zeneszerzőt is elismer - a regényes, tragikus sorsát, csodálatra méltó tehetségét tárja elénk.