Évszakok sorsunk pusztáján - Harminc év szolgálat a Hortobágyon

Könyvünk anyaga harminc éve gyűlik. Ennyi ideje járjuk a pusztát, nem győzvén betelni "a nagy sömmi" lelkével, s mi is egyre inkább "áldott Kanahámnak" érezzük, mint egykoron Fazekas Mihály.

A Hortobágy először az érzékszerveinkbe, majd az idő múlásával a lelkünkbe égett. Nem csüggedve küszködtünk érte, védtük körömszakadtáig, kivételes élővilágának kincseit, sűrűn akasztva tengelyt a legfőbb ellenséggel, a Hortobágyi Állami Gazdasággal, melyet Karinthy Frigyes Ady-paródiája nyomán csak így emlegettünk magunk között: "a zsírszívű Rém".

Nem untuk el vizeket árasztó tavaszi szeleit, perzselő nyarait, az ősz érett pompáját, és a tél kegyetlenségében is oly varázslatos kontúrjait. Egy esztendőbe telt, amíg a több ezres diakollekcióból kiválogattuk a legjellemzőbbeket, a legfrappánsabbakat - a legjobbakat. Kísérő szövegünkben a nemzeti park mindennapi gondjainak megfogalmazása rnellett igyekeztünk a magyar rónát egy magasabb síkba emelni, és bekapcsolni a képzőművészet, a zene és az irodalom nagy áramköreibe. Teljes Hortobágy-képet kívánunk átadni mindazok kezébe, akik magyarul beszélnek, gondolkoznak és éreznek, s emellett ablakot nyitni a nagyvilág felé hazánk ez emblematikus tájegységére.

Anno 2005. júniusában                                        A szerzők