A szörnyeteg

"- Figyeljenek, emberek - Bakos elmondta, mit kér tőlük. - Puska nélkül üljek egy istállóban? Rám gyújtják! - ugrott fel a kovács. - Magának itt az enyém! - s a kezébe nyomta a madzagos puskát. - Öt töltényt kapnak... - Kevés! - ...Meg egyet a csőbe! Többet nem adok. Csak lábra lőjenek! Értik? Élve kell Vojdics. A társa is! Mind élve kell. Nincs rájuk bizonyítva a gyilkosság. - Kristóf is megjött; már messziről kiabálta kárörvendően: - No, a tanyasi asszonyok megitták a sok vodkát! De egy se jött papírosért... Nem osztanak azok földet! Munka van vele. A cselédembernek meg nem fűl a foga a munkára... Majd ha korbáccsal verik őket! Az kéne ezeknek: urasági intéző, kasznár, kolomp! - Ne örüljön már! Jut itt mindenkinek föld. Ha ma nem kell, majd kell holnap! - Nem örülök én! De az tény, hogy a tanyasiaknak nem kell a föld, én meg nem tudok a falusiaknak egy sírra valót se adni! Hát ez a demokrácia? Ez az egyenlőség?! - Nem azért hívattam! - s mutatta a két embert, akik a fegyvereket szorongatták. - Maga Papp Imrével vált... Az istálló előtt ülnek, mindenre ügyelnek. Napközben, éjszaka! - Aztán kiment a tanyára, a dombra, de nem lett okosabb."