A magyarvizsla

Bába Károly 1890. február l-jén született Szegeden. Apja, Bába Sándor, a Szegedi Napló tulajdonosa volt. A szegedi Főreál Gimnáziumba járt (a későbbi Baross Gábor Főreáliskola), majd elvégezte 1908-tól Nagyváradon a hadapródiskolát. Az első világháborúban, 1917-ben Galíciában, súlyos sérülést szerzett. Egy évig Bécsben melegvíz-ágyban gyógyították. Gyógyulása után a Vámhatóságnál helyezkedett el 1920-ban történő nyugdíjazásáig. Nyugdíjasévei alatt különböző uradalmakban vállalt vadtenyésztői munkát. 1948-ban minisztériumi megkeresésre megbízták a magyarországi apróvadtenyésztés megszervezésével. A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek Központi Igazgatósága foglalkoztatta vadtenyésztési intézőként. A mesterséges fácán- és fogolytenyésztés c. tanulmánya a Magyar Vadász 1949. április 5-i számában jelent meg. 1948-49 között Gyula, Doboz, Sarkad, Kelebia, Mezőhegyes apróvadtenyésztését szervezte meg. 1949-ben a dunántúli Berzencén kapott állást. 1950 májusától - első világháborús sérülése következtében -kórházi kezelést kapott. 1950. június 20-án Szegeden elhunyt. 1919-ben Kaposváron tartózkodott, amikor dr. Polgár Kálmán és dr. Potoczky Dezső megalakították a magyar vizsla megmentésére a Magyar Vizslatenyésztök Országos Egyesületét. Az Egyesület munkájába bekapcsolódva fogott hozzá az akkor még nem fajtatiszta magyar vizsla tenyésztéséhez. 1924-ben jelenik meg Bába Károly és Félix Endre A vizsla c. könyve, mely a törzskönyvezésről, a vizslák tartásáról és gondozásáról, valamint az Országos Vizslaklub versenyszabályairól ad áttekintést. Bába Károly vizsláival 1927-30 között 17 vizslaversenyen szerzett első díjai. Több versenyen bíróként szerepelt. 1928-ban jelent meg A magyarvizsla c. könyve. 1930-39 között a Magyar Vizsla Club titkára volt. A nyilasok megjelenésével a Vizsla Clubban lemondott tisztségéről, és vadtenyésztéssel foglalkozott.