Albert camus: közöny ## Talentum műelemzések
admin | 2011-10-08 17:41:00
A történet két részre tagolódik, és mintha csak egy naplót olvasnánk, első szám első személyben olvassuk a művet.
Az első részben Mersault úr (a főszereplő) életének hétköznapjainak vagyunk tanúi. Hétköznapoknak melyben édesanyja meghal, szeretőt vagy élettársat talál magának, csak szimplán...
A történet két részre tagolódik, és mintha csak egy naplót olvasnánk, első szám első személyben olvassuk a művet.
Az első részben Mersault úr (a főszereplő) életének hétköznapjainak vagyunk tanúi. Hétköznapoknak melyben édesanyja meghal, szeretőt vagy élettársat talál magának, csak szimplán moziba megy vagy kiül cigizni hogy bámészkodjon az utcára. Ám hősünk egy nap elköveti életének nem első, de legnagyobb hibáját: embert öl.
A tárgyaláson a hivatalnok ezeket a banális hétköznapokat hozza előtérbe. Szerelem, az anyja temetése, éretlenség, öröm és a tompa közöny hangulatai jelennek meg.
A könyv második részében a hős a cella kőfalánál is keményebb belső világába zárva, mind távolabbról figyeli saját perét, a vallatást, a bírósági eljárást. A legmélyebb érzést talán az váltotta ki belőlem, hogy saját peréhez és a tárgyaláshoz tulajdonképpen semmi köze nincs, a jogászok darabokra marcangolják és elemzik lelkének minden egyes kis foszlányát, mind jobban tudják hogy mit miért tett, és ezt ő jóvá is hagyja. Ez is azt bizonyítja, hogy cselekvését és gondolatait mindig a pillanatnyi történés irányítja, első sorban talán a biológiai benyomások. Minden más közönyös számára, s voltaképp környezete számára is. A különbség csak az, hogy Meursault nem hazudik nemlétező érzelmeket. Ezért kell meghalnia - a konvenció világát tükröző bírák nem tűrik el, hogy nyíltan feltárt ürességével az ő gondosan titkolt ürességüket is leleplezze.