Abszurdisztán

Hol válság volt, ott válság volt, de mégis volt egyszer egy szegény, jobb sorsra érdemes ország, Abszurdisztán. Ebben a fantázia szülte országban, amelyben minden férfit Ferinek, minden nőt pedig Klárinak hívnak, a bölcs és igazságos Pinokkió elvtárs uralkodik már évtizedek óta. Abszurdisztán a létező világok legcsodálatosabbika, valóságos földi mennyország. A nép bőségben, jólétben él, mindenki egyenlő, és dolgozni sem kell már senkinek. Ebben a kurta országban törvény írja elő, hogy fülvédőben kell járnia mindenkinek, ugyanis annyira dübörög a gazdaság. A nép nagy tanítója, a képzett igazmondó, a böszmeség elleni harc zászlóvivője, az ország géniusza, éppen következő nagy reformját készül végrehajtani. Ám a grandiózus átalakítás közepette, amikor is a nép még életben maradt tagjait szeretné átvezetni a csiszolt kőkorszakból a pattintottba, nem várt esemény történik. Egy véletlen baleset miatt megdöglik a nemzet büszkesége, a Pannon Puma. A kesernyés humorral átitatott szatíra újságíró főhőse, Stanley egy véletlen baleset következtében pottyan ebbe a vízió szülte, párhuzamos univerzumbeli világba, egyenesen a szegény állatra, amely emiatt ott helyben megdöglik. A Pannon Puma meggyilkolása miatt hősünket bűnbaknak kiáltják ki, és ki akarják végezni. De persze másként alakulnak a dolgok, mert egy szerencsés véletlen folytán majdnem bűnbocsánatot nyer az "itt a piros, hol a piros" játékban. Végül mégis kegyelmet kap, így önként és dalolva beléphet a H.I.M. Pártba, a Helyes Intelligens Manusok Pártjába, amelynek vezetője csak a legnagyobb H.I.M. tag lehet. Az ország nagy és hőn szeretett vezetőjén eközben ismét elhatalmasodik a tenni akarás elnyomhatatlan és kínzó vágya, amelynek pszichiátriai oka a kétoldali küldetéstudat. Igazi deformkor következik az ország életében, a sok-sok izgalom közepette még az is kiderül, hogy a legfőbb érték az ember, ezért az a legjobb, ha eladják őket külföldre. Soha nem látott túlélőshow veszi kezdetét. Csak ketten tudják, hogy elindult, mégis mindenki az országban részt vesz benne. A végét nem sejthetjük, de annyi azért máris körvonalazódni látszik, hogy a remény hal meg utoljára, a jó majd jól megbűnhődik, a gonosz viszont elnyeli méltó jutalmát.