A szexuális élet nem magánügy

A totális uralomra törő Hitler számára a németek legintimebb magánügye sem volt szent, ezeréves birodalmát ép-szép szorgalmas árja sarjak garmadájaként vizionálta. A náci rendszer ideológiája a prüdériát és a weimari rendszernek tulajdonított fülledt romlottságot egyaránt megbélyegezte, nem úgy a házasságon kívüli gyermekszülést, ámbár a korai házasságkötést tartotta kívánatosnak, az óvszer használatát tiltotta, az árja nők abortuszát halálbüntetéssel sújtotta. Távlatilag a többnejűség bevezetését látta célszerűnek. Napirendre tűzte a fennmaradásra érdemtelennek ítélt fajok, egyedek kiirtását. Gátlástalan agymosással sem sikerült azonban megregulázni a társadalmat. Hiú ábránd maradt, hogy egy-egy család legalább négy gyermeket neveljen, vagy hogy a nők egyáltalán ne folytassanak kereső foglalkozást. Ám a német propagandagépezet hathatósan elhazudta ezt a tényállást. Anna Maria Sigmund , aki több kötetben festett már érdekfeszítő portrékat jellegzetes náci nőalakokról, a tőle megszokott alapossággal térképezi fel a harmadik birodalom történetének ezt a töredékesen ismert fejezetét.