A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Örök érvényű igazságot fogalmazott meg a Bowling For Soup High School Never Ends című dalában: a középiskolának sosincs vége. Ezt a hírt persze nem feltétlenül fogadja mindenki üdvrivalgás kíséretében (méghozzá teljes joggal, már ha egy szemernyi igazság is van az amerikai gimis filmekben), azonban a hozzám hasonló regényes lelkesek talán akkor is szívesen nosztalgiáznak, ha éppen nem ők voltak a suli legmenőbb arcai az általánosan csak régi szép idők címkével ellátott periódusban. Ez a nosztalgia számos formát ölthet: egyik barátnőm például nem csak, hogy állandóan képben van a gimis évekről szóló film- és regényirodalomban, de ipari mennyiségben fogyasztja ismerősök és ismeretlenek szalagavatóján készült DVD-felvételeket is.

Nyersanyag pedig van bőven, hiszen naponta jelennek meg újabbnál újabb ifjúsági regények (elsősorban angol nyelvterületen), és a téma filmes, illetve televíziós feldolgozásában sincs hiány, amelyek nagy része szintén Amerikában készül. A nagy vízen túl mintha külön kultusza lenne a középiskolának, pontosabban a középiskolát mint élményt megéneklő opuszoknak. Ami nagyon is rendjén való dolog, hiszen életünk hátralévő része jó részt azzal telik, hogy a négy vagy több év eseményeit és tapasztalatait próbáljuk feldolgozni ki-ki saját vérmérséklete szerint nosztalgiával, netán terápiával.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a főleg amerikai filmek és regények által egyébként is torz módon felvázolt középiskolás létnek meglehetősen kevés köze van azonban a magyar valósághoz: sajnos a hazai gimnazisták legtöbbje nem saját autóján érkezik az első órára, és még csak nem is Rory Gilmore vagy Blair Waldorf ül mellette a padban. A meglehetősen prózai valóság ismeretében már nem is olyan meglepő, hogy kevés magyar szerző vállalkozik arra, hogy megörökítse az itthoni gimislét örömeit. Így aztán minden elismerés megilleti Leiner Laurát, aki a Szent Johanna Gimnáziumban játszódó regénysorozatával végre betölti ezt az űrt a hazai ifjúsági irodalomban.

A nyolc kötetesre tervezett sorozat jelenleg az ötödik résznél tart (nemrég jelent meg A Szent Johanna Gimi 5. Remény), de ha nem akarjuk külföldi cserediákként érezni magunkat egy összeszokott osztályközösségben, érdemes a legelején kezdenünk az ismerkedést, A kezdet című kötettel. A naplóformában megírt regények narrátora Rentai Renáta, aki egy francia tagozatos, budai magániskolában kezdi a kilencedik osztályt. Tegyük hozzá, nem túl lelkesen, hiszen a kitűnő tanuló, könyvmoly Reni nem volt éppen a legnépszerűbb diák általánosban, így aztán a gimihez sem fűz túl nagy reményeket. Szerencsére azonban a 9/b minden várakozást felülmúl: elsőre ugyan az osztálytársak hozzák a sztereotípiákat emós, deszkás, kocka, menő srác/lány , hamarosan azonban mindenkiről kiderül, hogy végtelenül jó fej. Természetesen a kisebb-nagyobb piszkálódások és átverések itt is mindennaposak, azonban gyorsan összetartó közösség alakul ki az első ránézésre nem feltétlenül összeillő emberekből hiszen ideális esetben ezt jelentené az osztály szó. Reninek pedig számos új élményben lesz része: nem csak barátokat szerez életében először! és sikert sikerre halmoz, de, ahogy ilyenkor az történni szokott, első látásra beleszeret az iskola egyik legmenőbb srácába Nehéz ügy, nemde?

Mivel egy sokrészes sorozat első kötetéről beszélünk, így hosszú út áll még a szereplők előtt. A magam részéről izgatottan várom már, hogy többet is megtudjak az osztálytársak háttértörténeteiről, valamint remélem, hogy személyes kedvencemről, az örökké morcos Kardos tanár úrról is előkerül majd néhány izgalmas pletyka. A sorozat hatalmas erőssége természetesen a pörgős sztori és az ígéretes karakterek mellett az, hogy valóban itt és most játszódik: a szereplőket bármelyik magyar középiskolában megtalálhatnánk, a felmerülő problémák és kérdések pedig mind-mind olyanok, amelyekkel egy mai magyar tinédzsernek meg kell birkóznia, legyen szó akár a legfrissebb történésekről a Fall Out Boy háza táján, vagy az aggódó szülők nevelésének művészetéről.

A tinédzserkorhoz elválaszthatatlanul hozzátartozik a rajongás is: kinek a sport, kinek egy sorozat, kinek egy menő srác a választott drogja. Én, Renihez hasonlóan a könyvekre esküszöm, és azt hiszem, éppen most találtam valamit, amiért rajonghatok.

Örök érvényű igazságot fogalmazott meg a Bowling For Soup High School Never Ends című dalában: a középiskolának sosincs vége. Ezt a hírt persze nem feltétlenül fogadja mindenki üdvrivalgás kíséretében (méghozzá teljes joggal, már ha egy szemernyi igazság is van az amerikai gimis filmekben), azonban a hozzám hasonló regényes lelkesek talán akkor is szívesen nosztalgiáznak, ha éppen nem ők voltak a suli legmenőbb arcai az általánosan csak régi szép idők címkével ellátott periódusban. Ez a nosztalgia számos formát ölthet: egyik barátnőm például nem csak, hogy állandóan képben van a gimis évekről szóló film- és regényirodalomban, de ipari mennyiségben fogyasztja ismerősök és ismeretlenek szalagavatóján készült DVD-felvételeket is.

Nyersanyag pedig van bőven, hiszen naponta jelennek meg újabbnál újabb ifjúsági regények (elsősorban angol nyelvterületen), és a téma filmes, illetve televíziós feldolgozásában sincs hiány, amelyek nagy része szintén Amerikában készül. A nagy vízen túl mintha külön kultusza lenne a középiskolának, pontosabban a középiskolát mint élményt megéneklő opuszoknak. Ami nagyon is rendjén való dolog, hiszen életünk hátralévő része jó részt azzal telik, hogy a négy vagy több év eseményeit és tapasztalatait próbáljuk feldolgozni ki-ki saját vérmérséklete szerint nosztalgiával, netán terápiával.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a főleg amerikai filmek és regények által egyébként is torz módon felvázolt középiskolás létnek meglehetősen kevés köze van azonban a magyar valósághoz: sajnos a hazai gimnazisták legtöbbje nem saját autóján érkezik az első órára, és még csak nem is Rory Gilmore vagy Blair Waldorf ül mellette a padban. A meglehetősen prózai valóság ismeretében már nem is olyan meglepő, hogy kevés magyar szerző vállalkozik arra, hogy megörökítse az itthoni gimislét örömeit. Így aztán minden elismerés megilleti Leiner Laurát, aki a Szent Johanna Gimnáziumban játszódó regénysorozatával végre betölti ezt az űrt a hazai ifjúsági irodalomban.

A nyolc kötetesre tervezett sorozat jelenleg az ötödik résznél tart (nemrég jelent meg A Szent Johanna Gimi 5. Remény), de ha nem akarjuk külföldi cserediákként érezni magunkat egy összeszokott osztályközösségben, érdemes a legelején kezdenünk az ismerkedést, A kezdet című kötettel. A naplóformában megírt regények narrátora Rentai Renáta, aki egy francia tagozatos, budai magániskolában kezdi a kilencedik osztályt. Tegyük hozzá, nem túl lelkesen, hiszen a kitűnő tanuló, könyvmoly Reni nem volt éppen a legnépszerűbb diák általánosban, így aztán a gimihez sem fűz túl nagy reményeket. Szerencsére azonban a 9/b minden várakozást felülmúl: elsőre ugyan az osztálytársak hozzák a sztereotípiákat emós, deszkás, kocka, menő srác/lány , hamarosan azonban mindenkiről kiderül, hogy végtelenül jó fej. Természetesen a kisebb-nagyobb piszkálódások és átverések itt is mindennaposak, azonban gyorsan összetartó közösség alakul ki az első ránézésre nem feltétlenül összeillő emberekből hiszen ideális esetben ezt jelentené az osztály szó. Reninek pedig számos új élményben lesz része: nem csak barátokat szerez életében először! és sikert sikerre halmoz, de, ahogy ilyenkor az történni szokott, első látásra beleszeret az iskola egyik legmenőbb srácába Nehéz ügy, nemde?

Mivel egy sokrészes sorozat első kötetéről beszélünk, így hosszú út áll még a szereplők előtt. A magam részéről izgatottan várom már, hogy többet is megtudjak az osztálytársak háttértörténeteiről, valamint remélem, hogy személyes kedvencemről, az örökké morcos Kardos tanár úrról is előkerül majd néhány izgalmas pletyka. A sorozat hatalmas erőssége természetesen a pörgős sztori és az ígéretes karakterek mellett az, hogy valóban itt és most játszódik: a szereplőket bármelyik magyar középiskolában megtalálhatnánk, a felmerülő problémák és kérdések pedig mind-mind olyanok, amelyekkel egy mai magyar tinédzsernek meg kell birkóznia, legyen szó akár a legfrissebb történésekről a Fall Out Boy háza táján, vagy az aggódó szülők nevelésének művészetéről.

A tinédzserkorhoz elválaszthatatlanul hozzátartozik a rajongás is: kinek a sport, kinek egy sorozat, kinek egy menő srác a választott drogja. Én, Renihez hasonlóan a könyvekre esküszöm, és azt hiszem, éppen most találtam valamit, amiért rajonghatok.