A Napkirálynő

A Napkirálynő az író első regénye, cselekménye az ókori Egyiptomban játszódik, az egyiptomi történelem egyik legizgalmasabb időszakában, az ehnatoni "eretnekség" hanyatlásának, az amarnai dinasztia utolsó tagjai uralkodásának idején. A Nap városában végéhez közeledik Ehnaton és Nofertiti uralma. Egyiptomot, a civilizációk szülőanyját tragédia és szétszakadás fenyegeti. Az Aton kizárólagos tiszteletét hirdető, s ezért az egyiptomi hagyománnyal és az Amon-papsággal szembeforduló fáraó eszméi miatt kirobbanó polgárháború, a trónutódlást övező hatalmi harcok, a hettita támadás és szerencsétlenségek sora megsemmisítheti az Újbirodalom fáraói által megteremtett békét.

Egy lány dicsőségről álmodozik: Anhésza, a királyi pár harmadik leánya. Semmi esélye sincs arra, hogy uralkodjon, mégis mindenki felismeri, hogy a jelleme olyan, mint egy leendő nagy királyi hitvesé, hogy ő Nofertiti igazi örököse. Főleg Horemheb tábornok gondolja ezt, a hatalmas műveltségű írnok, a hadsereg nagy tekintélyű vezére, aki a háttérbe húzódva bár, de az ország igazi ura, a korona hű szolgája, akinek minden álma, hogy fáraó legyen. Anhésza előtt lassan szabaddá válik a hatalomhoz vezető út. Hajlíthatatlan akaraterejének és kivételes eszének köszönhetően ő lesz a Napkirálynő, a szerelemittas fiatalember, Tutanhamon király felesége.

De ki uralhatná mindörökké a szerelmet és a halált?