A LEGSÖTÉTEBB ÉJSZAKA
csabex | 2011-10-12 00:58:00
Dean R. Koontz elérte a mélypontot. Olvasva könyveit, amelyek a régebbi minőségiből mostanság az egyre silányabb, párbeszédszerű stílusba fordultak át, meg kell állapítanom, hogy ideje lenne vagy abbahagynia az írást, vagy évente csak egy kidolgozott művet kiadnia.
Utóbbi időben karakterei...
Dean R. Koontz elérte a mélypontot. Olvasva könyveit, amelyek a régebbi minőségiből mostanság az egyre silányabb, párbeszédszerű stílusba fordultak át, meg kell állapítanom, hogy ideje lenne vagy abbahagynia az írást, vagy évente csak egy kidolgozott művet kiadnia.
Utóbbi időben karakterei tökéletesen irracionálisak, mint Odd Thomas az együgyű, de aranyszívű ifjú, vagy a "Váltságdíj" kertésze, Mitch, aki szintén olyan egyszerű mint az kettes lego, és most Amy, a jószívű, a fantasztikus...
Koontz eddig is kissé túlzásba vitte a "golden retriever" kutyák dicséretét, de ez a könyv erről szól. Oldalakon keresztül émelyítő részletességgel olvashatjuk, gyönyörű szemükről, intelligenciájukról, szinte már-már bizarr kategóriába eső vonzalmáról a főhősnőnek ezek iránt a kutyák iránt. Ez a könyv egy szellemi animál-szex, írónk jobban tenné, ha visszavonulna háziállatai közé, és tenyésztőknek írna szakkönyveket a csodálatos kutyákról, amelyeknek eme kötetében oltárt emelt.
Nem vártam sokat ettől a könyvtől sem, mostanában csak úgy mellékesként olvasgatok már Koontz-ot a fentebb említett színvonalbeli romlás miatt. Főhőseink a tiszta hófehérben maguk a jóság, ellenfeleik pedig a fekete gonoszság, árnyalás nuku, mint valami gyermekmesében. Hol van ez az iromány egy "Rossz hely"-hez, egy "Rejtekhely"-hez például? Sehol.
Ja, a sztori? A mostanában szokásos, gondolatban általában előrébb járunk egy lépéssel az írónál, olyan könnyedén előrelátható. Ahogyan az ajánlójában írták: erős idegzet szükségeltetik hozzá, csak éppen nem a hatalmas izgalmak és borzalmak okán.
Erősen kerülendő olvasmány, kivéve kutyakedvelőknek.