A kitalált hagyomány

Kovács Ákos e kötetében egyetlen, ám igen bonyolult, számtalan feltárásra váró összefüggést rejtő kérdéskörre keresi a választ: hogyan, milyen módon használták fel (és ki) a különféle "népi hagyományokat" a XIX-XX. század során a helyi városi kultúrák, az egyházak, a politikai elitek. Nem csupán azt kérdezi, hogy a nacionalizmusnak, a nemzetállami logikának megfelelően miként találtak fel egy-egy hagyományt, azaz nem pusztán az etnográfiai esettanulmányok módszertani problémáival néz szembe, illetve szembesíti olvasóit, hanem a mikrohistoriográfia és az interdiszciplinaritás összefüggéseivel is...

A tanulmányok pontról pontra követik nyomon, hogy mint ürült ki mindaz a nemzeti hagyomány, amely elvesztette kapcsolatát a történelemmel, s elmerült az aktuálisan kihasználó emlékezet örömében. A kérdés a következő: mire lehet alkalmas, mire használjuk a nemzeti emlékezetet. A szerző válasza világos: önismeretre.