A Galilei-ügy tanulságai

A Galilei-ügy iránti érdeklődés nem csökken az idők folyamán. Az esetet csaknem minden korban meglehetősen primitív módon használják föl, vagy élnek vissza vele. Galileit általában az értelem hőseként mutatják be, aki bátran foglalt állást a tudomány mellett. Az őt elítélő egyházat pedig csaknem mindig, a haladás útjában álló gonoszként tüntetik föl. Galilei elítélése kétségkívül fájdalmas lecke volt az egyháznak, és a darwini evolúció kérdésében már bölcsen hallgatott. A Galilei-ügy azonban sokkal többet jelent az egyház számára, mint óvatosságra figyelmeztető tanácsot. A Galilei-ügyben a dolgok mennyiségi rendje iránti tisztelet diadalmaskodott, ez pedig független minden kinyilatkoztatástól, és ezt a kinyilatkoztatás nem érvénytelenítheti mindaddig, amíg a Teremtő és a Megváltó ugyanaz az Isten. A tudósok viszont mindennél fontosabb tanulságot vonhattak le Galilei hibájából, hogy ő az abban az időben a világmindenségre érvényes heliocentrikus nézetnek "abszolúte bizonyító igazolását" adta. Azóta kiderült, hogy a tudomány nem tud a világmindenség valóságos rendjének mélyére hatolni. Még rosszabb, hogy egy új, súlyos aggodalomra okot adó Galilei-ügy van kialakulóban, amely azonban nem az egyházat hozza rossz hírbe, hanem azt a módot, ahogyan a tudósok a tudományt fölhasználják.