A búra alatt 1-2.

A búra alatt 1-2.

csabex | 2012-05-21 09:17:00

Stephen King úgy gondolta, hogy ad egy fricskát azon károgó kitikusoknak és olvasóknak, akik nem győzik hangsúlyozni, hogy balesete és kábítószerről való leszokása óta nem képes megtalálni a régi írói önmagát. Régóta érlelt regényét most végre elkészítette, és beintett mindenkinek, ezzel a...

Stephen King úgy gondolta, hogy ad egy fricskát azon károgó kitikusoknak és olvasóknak, akik nem győzik hangsúlyozni, hogy balesete és kábítószerről való leszokása óta nem képes megtalálni a régi írói önmagát. Régóta érlelt regényét most végre elkészítette, és beintett mindenkinek, ezzel a "Végítélet" szintű munkájával. Az első oldalaktól kezdve lebilincsel bennünket, az emberi lelkek pszichológiájába mélyen bevezetve az Olvasót. Jellemző módon nem fekete és fehér karakterekben merül ki eszköztára, hanem életszerű figurák elevenednek meg a lapokon. Tökéletesen megmutatja egy diktatúra kiépülését, szinte orwelli módon, ám amerikaira lefordítva, érződik a 9/11 utáni USA zamata, a felelősségkeresés és a terrorra való hívatkozás leple alatt lopakodó egyre erősebb totalitárius kontroll. Persze mindemellett a mi jó öreg nagy mesélőnk nem feledkezik meg a cselekményről, az izgalomról, a sötét atmoszféra megteremtéséről, és a gyomrunkba szépen beültetett feszültségről. Sci-Fi, némi horror és szociológia alkotja letehetetlen regényét. Egy egész kisváros életét szemünk elé tárja szétágazó művében, és jó szokása szerint nincs egy unalmas pillanata sem. Hősei, bár a Jók és Rosszak két pártjára szakadnak (akárcsak a fentebb említett "Végítéletben"), természetesen teljesen emberi módon viselkednek, és az Olvasó elgondolkodva találja meg a helyét a szereplők közt, a "magam sem tettem volna másként" valóságízével szájában. Hiszen kevesen születnek hősnek, a kisember inkább megbúvik a viharok alatt, és összetéveszti a diktátort az erőskezű vezetővel, sokszor pedig csak sodródik az árral. Jópár kiszámíthatatlan fordulat és karakter is akad, és a végkifejlethez való közeledés leginkább egy meggyújtott kanócra hasonlít, amely egy puskaporos hordóhoz vezet... King nem tagadta meg önmagát, remekművet alkotott, letehetetlen regénye nem csak rajongóknak ajánlott. Olvasmányos, könnyed, és mégis súlyos alkotás (nemcsak a két kötet vastagsága miatt... )..