Tűnődés ETŰDÖK A LÉLEK HANGSZERÉRE

ELŐSZÓ Visszaigazolt az élet, hogy nehéz benne felnőttként már a gyermeki rácsodálkozás. Gyufásdobozban éljük mindennapjainkat. Elalszunk és felkelünk benne, nyomjuk vele a sebességhatárt, dobozról dobozra költözünk elképzeléseinkkel. Dolgozunk, eszünk, szeretkezünk, tanulunk, majd meghalunk egy véglegesben. Fúrtam egy lyukat a saját dobozom oldalára, ha már így belezárt a világ, hogy énekeljek nektek. Úgy hiszem, hogy ezek a sorok éppen megfelelőek lesznek arra, hogy lezárjak kérdéses dolgokat az életemben, amikre talán életem végéig kereshetném a választ. Ezen túl már nem teszem. Szükségem van egy pillanatra, amiben megállok, és nem feltételezek már semmit sem. Ez az a pillanat, amire egyszer mindenkinek szüksége lehet. Láttam gazdagságot, éhséget, és vergődést olyan homokban, mely színtelen, testen nem ejt sebet, de mégis nagyon fáj. Ez vagy te, ez a család, ez a társadalom, ezek az ideák, és az együttélési gyakorlatok. Mi vagyunk sértődöttségünk és bántalmaink minden oka. Éva én voltam, mégis ráfogom minden kínomat, hiszen hogyan lehetnék én ártatlanabb, ha ő bűnös volt? A kérdőjelek a mondatok végén ezért kellenek, hogy a dolgunk szüntelen a válaszkeresés legyen. Itt tartunk velük. Válságban vannak a kapcsolatok, az életterek, mindegy is milyen sarokba ülve várunk egy megmentő csodát. Átálmodjuk magunkat egy szebb holnapra, mert a ma szerintünk befektetés, mégis mogorván nézünk egymás szemébe, bántjuk magunkat és társainkat. Megfordultam. Tartom a hátamat, vesszőzőn meg érte, aki csak akar. Ettől félünk mi a hétköznapokban, hogy sebes gerinccel fekszünk majd le. Sajnáltam magam, hisz az nem nehéz dolog, tartottam a napjaim feltételeitől az életben maradáshoz. Ez volt a baj. Elengedem ezt a sok őrült ragaszkodást, az életképekhez, a tárgyakhoz, a kapcsolatokhoz, hogy vigyen magához közelebb, a létjogosultságom, hogy szeretek. Egyszerű dolgokból alkotni egyszerűbbet. Ez lényeges dolog. Az olvasóra bízom gondolataimat, érzelmeimet és remélem, alkot belőlük magának még egyszerűbbet! Vissza TARTALOM Előszó 3 Egy perc 4 Mi szeretnél lenni, ha nem ember? 6 A fekete lap 8 A napok végzetszerűsége 14 Magyar szöszök 16 Hogy egyek legyünk! 18 Örömfesztivál 22 A bőrünk illata 29 Lila lelkű lény 32 Visszhangzó levegővételeim közötti fotós 34 Végre vége 38 Nonfiguratív szerelem 40 Részeges jávorszarvas 43 Terméketlen ananász 46 Pókháló 50 Homokteve 52 Abszurd Baba 54 Isten lelke és a horogkereszt 61 Valódibb világ 63 Elromlott vezérlés 66 Törékeny csontok hangja 70 Élet - vezetés 74 Másnap 76 Harmadik szem 80 Lélektemetés 84 Rabszolgaság 87 Viaszgaléria 90 Beszélgetés öreg önmagammal 93 Az igazi lehetőség 96