Töredékek Fekete István levélhagyatékából és írásaiból

ELŐSZÓ Részlet a könyvből: "Édesapám 1970-ben bekövetkezett sajnálatos halála óta Magyarországról és külföldről legalább két tucat kérést, ajánlatot - és néha követelést is - kaptam, hogy írjam meg a Vele kapcsolatos emlékeimet. És hogy milyen írónak tartom, és milyen embernek láttam őt. A kéréseket mindig köszönettel visszautasítottam. Mégpedig azért, mert ha az igazat írom Róla, elfogult gyermeki túlzásnak és mesemondásnak hangzott volna véleményem. És magam is úgy éreztem, hogy sem mint íróról, sem mint emberről nem tudnék elfogulatlan véleményt írni az Édesapámról. Hogy a magyar irodalom történetében hová tartozik Édesapám, azt én nem kívánom meghatározni, mert nyilván nem tudnék objektív lenni. Szerintem azonban az irodalom szakértői és kritikusai is csak úgy határozhatják meg a /szép/irodalmi művek szerzőinek igazi és valós értékét, ha figyelembe veszik a népszerűségüket is, vagyis az olvasók számát. És ha ezt megteszik, akkor nem lehet elvitatni, hogy Fekete István rendívül magas helyet foglal el a magyar irodalom halhatatlan óriásai között."