Spinoza filozófiája és a jelenkor

Spinoza filozófiája a Marx elötti gondolkodás egyik kimagasló teljesítménye. A holland gondolkodó életműve kezdettől fogva heves viták kereszttüzében állt; hatásának erejét tanúsítja, hogy a filozófia későbbi történetében szüntelenül felidézik, és napjainkban is mint az eszmék eleven forrásához térnek vissza hozzá. A Spinozával foglalkozó irodalom különösen kitűnik az értelmezések sokféleségével és ellentéteségével. Tagadhatatlan, hogy e nézeteltérések nemcsak a kommentátorok világnézeti ellentéteiből fakad, hanem magának a filozófusnak a nézeteiből is. Spinoza filozófiája összekapcsolja a reneszánsz organikus szemléletét és a XIX. század mechanikus világképét. Az organikus felfogással összefüggő panteizmus ad lehetőséget arra, hogy a filozófus kiküszöbölje a mechanikus szemlélettel együtt járó isteni teremtés, az első lökés aktusát, egyúttal azonban ellentmond a mechanikus világfelfogásnak, és tápot ad az idealista értelmezéseknek. Szokolov könyvének legnagyobb erénye, hogy világosan feltárja ezeket az ellentmondásokat sokoldalú elemzés nyomán bizonyítja, hogy Spinoza filozófiája végső fokon materialista, ateista. A nagy tárgyismerettel megírt mű kiemelkedik tudományos pontosságával, színes korrajzaival, és teljesíti szerzőjének az előszóban megfogalmazott programját, amely azt ígéri, hogy Spinoza filozófiáját az ókortól a jelnkorig tartó filozófiatörténeti folyamat láncszemeként fogja ábrázolni.