Korzika napsugara

Nicolas, az egykori francia csendőrtiszt nem tudja, hogy a fejével baj van. Méghozzá a szó szoros értelmében: lassan cserbenhagyja a józan ítélőképessége, mind gyakrabban kerül összetűzésbe a feleségével és a környezettel. Márpedig ez a környezet amúgy is ellenséges, hiszen Korzika szigetén nem kedvelik a bevándorlókat, ahol lehet, ártanak nekik, aminek nemcsak Nicolas, de a felesége is megissza a levét. Joelle, az asszony összebarátkozik egy különös személyiségű kislánnyal, majd annak apjával, az Algériából betelepült Farahhal, és amikor Nicolas a botrányai miatt arra kényszerül, hogy elhagyja a szigetet és egy füst alatt a feleségét is, Joelle és a kétszemélyes arab család mind szorosabb kapcsolatba kerül egymással. A helyi közösség nem nézi jó szemmel a barátságukat, sokan áskálódnak ellenük, ám ők a fogukat összeszorítva küzdenek a létért és a befogadtatásért, és közben, észrevétlenül, a férfi és a magányossá vált nő között megjelennek az érzelmek is. Az élet azonban még egyszer próbára teszi őket: Joelle-nek el kell utaznia, Párizsban él egy ideig, ám mindvégig tudja, hogy vissza fog menni Korzikára, ahol a kislány és apja várják őt. Aztán egy szép napon meghozza a döntést, hajóra száll, és hazaérkezve, a kikötőből már egy új család indul el kézen fogva, hogy megkezdjék közös és végre nyugodt életüket.