Keszi Kálvária

1943-ban születtem Jászárokszálláson. Apai ágon jászágói tanyásgazdák, anyai ágon gazdák és iparosok voltak az elődeim. A gazdaősöktől a föld és az ég szeretetét, az iparosoktól a emberi alkotóképesség megbecsülését hordozom a szándékaimban, és törekszem kifejezni tetteimben. Tudom, az idő csak a pontosan működő, remeket alkotó mívességet kíméli meg. Ez is elenyészik, de annak előtte másokat megtermékenyítve örökíti lényegét. Ahogy sodor az idő, úgy értem meg egyre inkább, mit jelent a jász függetlenség, a jász közösségi hagyomány, a jász demokrácia. A sors kegyéből eszmélő gyerekkorom két legszebb évét - szüleimmel együtt - Svédországban tölthettem. Ott a szabadságba és a jólétbe egyszerre kóstolhattam bele, és azóta a zsigereimben él: jólét nem létezhet szabadság nélkül. Utamról: ötöd évszázadnyi időn át szolgáltam Palócországban, Nógrád vármegyében. És tanultam a palóc embertől szívósságot, leleményt. A nógrádi erdőktől tanultam a csendet. Nekem az erdő: hűsítő kötés a föld lázas homlokán. Választott sorsom alkalmat adott a küzdésre. Sok alkalmat. Családomról. Apám: bölcs humor, mértéktartás és mérce. Anyám: aggódó szív és kozmikus léptékű szeretet. Testvéreim: biztos irány a térben, fogódzó az időben. Margitom: férfikorom értelme, célja és üdve. Sándor és Kriszti: cinkos összekacsintás a múlás hatalma ellen. Iskoláimról: hat éves korom óta tanulok - bár lehet, ez nem látszik rajtam. Agrármérnök vagyok és a mezőgazdasági tudomány kandidátusa. Tudományos publikációim száma közel kétszáz, hat könyvben társszerző vagyok. Saját könyvem Energiaerdő címmel 1989-ben látott napvilágot. Jelentek meg verseim és más írásaim is a Valóságban, a Palócföldben, a Nógrádban és másutt. ...Oly igen életpárti vagyok, hogy nem múlik el napom múlásra sajdulás nélkül. De érzem, hogy ekkor - vesztett reményem idején - vigaszával megsegít mindig az Úr.