Elorzott szavak - A források tükrében

Magyarország történelmének 17-18. századi időszaka a köztudatban elsősorban a törökellenes harcok és a Habsburgokkal szembeni fegyveres ellenállás korszakaként jelenik meg. Pedig ugyanezen időben tevékenykedtek a legjelesebb magyar hitszónokok, kezdve a legnagyobb hatású Pázmány Pétertől - aki több mint 20 éven át (1616-1637) töltötte be a legfőbb katolikus magyar egyházi méltóság, az esztergomi érsek tisztét - az olyan, általánosan talán kevésbé ismert vallásmagyarázókig, mint Kelemen Didák, Illyés András vagy éppen Egyed Joákim. Jelen kötet írója, Maczák Ibolya a 17-18. századi nyomtatott, magyar nyelvű barokk prédikációk szövegalkotási módját elemezve vizsgálta ezen prédikátorok munkásságát, nyomon követve az "elorzott szavak" útját: melyik hitszónok kitől, milyen mértékben és hogyan merített "saját" beszédeinek elkészítése során. A kérdésre, hogy a kompilációs technika mennyire tekinthető általánosnak a prédikációs műfajon belül, a szerző a szövegösszehasonlítás - nevezetesen huszonhárom prédikáció elemzése és negyvenkét forrás összefüggéseinek vizsgálata - révén próbál választ adni, mind a kompilációs szövegalkotás tényére, mind pedig ennek módszerére vonatkozóan is új, eddig nem vizsgált filológiai adatokat közölve.