Az értelmezés változatai

FÜLSZÖVEG Szophoklész, Shakespeare, Dosztojevszkij, csakúgy mint Proust, Joyce, Kafka, Borges a korszerű pszichológia megszületése után is kimeríthetetlen informátorunk a tudatáramlatról, álmokról, rejtett késztetésekről, attitűdökről, jellemvonásokról, nemi szerepekről, társas kapcsolatokról. A pszichológia legszembeszökőbben azzal kezdte adósságát törleszteni az irodalomnak, meg a többi művészetnek, hogy a műbefogadás jelenségére irányította figyelmét. Vizsgálatok sora alapján valamelyest válaszolni tudunk arra, hogy a műátélés során és azt követően milyen mentális történések, milyen újraszerkesztési és szerkesztési műveletek zajlanak le, az olvasó, néző, hallgató felkészültségétől és motivációjától függően. Sajnos, az eredményeknek a követését megnehezíti a művészetkritikusok és -tanárok előtt meglehetősen idegen szakismereteket közlő nyelv. A másik lehetőség, hogy közvetlenül magukhoz az alkotásokhoz fordulunk és részt vállalunk értelmezésükben, alkalmazkodva az itt szokásos beszédmódhoz, némileg tágítva azt. Természetesen, a pszichológus erőfeszítései a mű jelentéseinek megfejtéséért sem adják kezünkbe az egyetlen igazi értelmezéshez vezető olvasás receptjét. De nem hiszem, hogy bármilyen ,,tiszta" irodalomértelmezés (ha egyáltalán lehetséges lenne ilyen) rendelkezik e recepttel. Elismerem, hogy a pszichológiai nézőpont érvényesítése az értelmezés sajátos - vállalom: egyoldalú - változatait hozhatja létre. Azzal bátorítom magam, hogy abban vagyok egyoldalú, azt hangsúlyozom túl, ami kevéssé megszokott. Nem helyettesítendő, hanem kiegészítendő az irodalomtörténeti, filozófiai, szociológiai és kritikai vizsgálódást. Arra törekedtem, hogy mind az alkotókat illetve műveiket, mind az értelmezés irányát illetően, minél sokoldalúbban próbára tehessem a művészetpszichológiai megközelítést.