Az élő bolygó

Bolygónkon nincs olyan hely, ahol ne lenne élet. Éghajlatának szélsőségei és élőhelyeinek szinte végtelen változatossága mindenütt otthont nyújt a növényeknek, az állatoknak és az embereknek. Igaz, vannak dúsan termő területek, ahol élőlények tömegei élnek, másutt kevés képviselőjük éppen csak életben marad. Az egyes fajok, de sokszor egész életközösségek is képesek úgy alkalmazkodni környezetükhöz, hogy a lehető legjobban kiaknázhassák a jégtakaró vagy a tundra, az erdő vagy a síkság, a sivatag vagy az óceán, de még a tűzhányó adta feltételeket is. Alkalmazkodásuk néha egészen rendkívüli: vannak halak, amelyek járnak, vagy a szárazföldön, levelekre rakják le ikráikat, kígyók, amelyek repülnek, és madarak, amelyek nem tudnak repülni, de úgy legelésznek, mint az őz; és vannak medvék, melyeknek szőr nő a talpukon. David Attenborough televíziós sorozata nyomán készült könyvében, az Élő bolygóban, a kutató szemével, fáradhatatlan kíváncsiságával és ragályos lelkesedésével világítja meg a különböző életközösségek bonyolult életét, a Himalája magányos csúcsától kezdve a világon legújabban kialakult élőhelyig, a nagyvárosokig, ahol élőlények csak a közelmúltban vetették meg lábukat. Mire a könyv végére érünk, nehéz megmondani, mi a csodálatosabb - az az ötletesség, amellyel az egyes fajok sikeresen biztosítják megélhetésüket, vagy az egymással és a bolygónk nyújtotta élőhelyekkel való kölcsönös függésük bonyolultsága. Pompás fényképek gazdag gyűjteményével illusztrálja a Föld felszínének és lakóinak legfontosabb sajátosságait, hasonlóan az evolúció történetéhez, amelyet a szerző előző könyvében, az Élet a Földön című kötetben mesélt el. David Attenborough harminc évvel ezelőtt készítette első filmjeit a televízió számára, amikor Nyugat-Afrikába utazott, és ott a Zoo Quest című sorozatát forgatta. Ez a sorozat azután annyira népszerű lett, hogy a Zoo Quest expedíciók a következő évtized minden évében televíziós eseménnyé váltak, Attenborough a világ összes távoli vidékeit bejárta, felvételeit, filmjeit a világon mindenütt ismerik. 1965-ben kinevezték a BBC 2. osztályának vezetőjévé, az ezt követő nyolc évet igazgatási munkával töltötte. Ő volt Angliában a színes televíziózás bevezetésének felelőse, majd végül a BBC mindkét televíziós hálózatának főszerkesztője lett. 1972-ben lemondott vezető beosztásáról, hogy újra műsorokat írhasson és mutathasson be. Ezek közt volt a fenomenális sikerű Élet a Földön című tv-sorozat és könyv, amely világszerte elismerést aratott. Természetvédelmi és természetrajzi munkásságáért különféle tudományos intézményektől számos díszdoktorátust és kitüntetést kapott, 1983-ban pedig a ROYAL Society tagjává választották.