A tűz közepéből

A Tekergők és A sötét árnyéka után a harmadik kötetéhez érkezett az "újvidéki dekameron", ezzel elkészült a nagy terv háromnegyed része. A maga nemében eleve nagyszabású vállalkozás az, hogy egy író immár szociografikus szándékkal és persze számos fiktív elemmel, egységes stílussal felvállaljon száz történetet, és szívós munkával végig is csinálja komoly tervét, meglepő következetességgel, ugyanazzal a peremvárosi helyszínnel, végigkövetve választott, tipizált hőseinek sorsát, közben hol a háttérben, külső szemlélőnek hagyva, hol pedig az előtérbe tolva önmagát. A háromnegyedévénél tartva felfedezhetőek az írói terv különféle strukturális és tematikai koordinátái is. Világossá válik, hogyan mozdulunk előre az időben, míg az első kötet az ötvenes éveket idézte, a második inkább a szerző diákkorának emlékeit elevenítette fel, eddig a mostani kötet utolsó darabjának végén egy dátumot is olvashatunk: 1993. április 11-én íródott, mintegy jelezve, hogy egy évtizednyi munka mögött ott húzódik a háborús vérzivatar, tehát a százas terv egyfajta számvetés is, munkába merülő emigráció, belső utazás a múltba, miközben innen mindenki menekül valahova. Egyfajta menekülés az írás is, ráadásul megmarad. Ide kívánkozik, ebbe a gondolatmenetbe illeszkednek az utolsó sorok: "Az emberek a fontosak. Itt nyüzsögnek mind. Szeretnének elindulni. Szeretnének élni." Jellemző módon, ahogyan az előző két kötetnek is finálészerű a záróakkordja, úgy ezúttal is ars poeticát sugall: akiknek megírják a történetét, azok már nem éltek hiába. És ezzel mintha visszautalna az író a nagy reneszánsz előd életszemléletére: akár menekülés közben is lehet történeteket mesélve az életet szeretni. Ha olvasmányélményként visszagondolunk a Dekameronra, nem is a kerettörténet jut róla először eszünkbe, hanem az életszeretet harsánysága és természetesen az erotika. Ezt sem kell szemérmesen elhallgatnunk, ha a kötetről szólunk. A szerző ebben is következetes: mértékkel és ízléssel adagolva esetenként kulcsszerepet játszanak a novellákban a testi örömök.