Napjaink szerzőpárosa arra vállalkozott a könyvben, hogy egy rendkívüli életutat mutasson be: a krisztusi korba érkezett Simor Olivér eddigi kalandjainak történetét. A könyv riportregény, de a hagyományos formától kissé eltér. Péter Noel nem követi szigorúan az időbeli haladás logikáját, olykor úgy érezzük, hogy riportalanyával az érzelmek útjain haladnak. Péter Noel kérdéseivel leleményesen tereli a beszélgetést, melynek során tanúi lehetünk olyan témák megörökítésének is, melyek évezredek óta érdeklik az emberiséget. Az életút felvázolásából választ kapunk a következőkre: hogyan válik a nyiladozó értelmű gyermek lázadó, anarchista serdülővé majd önmaga hibáit, értékeit kereső, önmagát tudatosan kritizáló és fejlesztő felnőtté. Simor Olivér találóan fogalmazza meg egész életére jellemző ars poeticáját: "Ha valamit csak nézni lehetett, akkor azt nekem meg kellett fognom. Ha valamit tilos volt nézni, azt nekem látnom kellett. Ha valamit nem volt szabad megtenni, nekem ki kellett derítenem, miért nem? Szóval, mindig mentem, matattam, kutattam, hogy felfedezzem a világot. Ha zajt hallottam a másik szobából, azonnal tudnom kellett, mi okozza." Az emberiséget ösztönző örök kíváncsiság nyomaira ismerhetünk itt. A kalandkereső, leleményes, kíváncsi ember, a mások eszén túljárni akaró garabonciás diák, a pikareszk hős jól ismert figura az irodalomban. A kalandor nem mérlegeli a következményeket. A cseperedő Olivérben is munkálkodik a felfedezés ilyenfajta ösztöne: "Csak hétéves voltam, és épp mentem haza a suliból, amikor megláttam egy kövön napozó viperát. Annyira felkeltette az érdeklődésemet,.., hogy úgy gondoltam, elkapom, és hazaviszem megmutatni. Meg is fogtam a farkát..." Másik gyermekkori nagy kalandja is hasonló kimenetellel járt. Meglátta a görényt fojtogató kutyájukat: "Odamentem, hogy megmentsem szerencsétlen görényt... De ő valahogy ezt nem értékelte." Ezeknek a kalandoknak még megvan a fényük. Érezzük, hogy a hős kitűnni akar. A serdülőkor veszélyesebb csapdákat tartogat. Ekkor a kalandok elvesztik heroikus fényüket, a kábítószer, szerencsejátékok és a nők csábításával küszködő fiatalembernek fel kell dolgoznia a családi életben felbukkanó tragédiát is. A nagy kalandok pozitív hőse egyre inkább negatív figurának látszik, de valahogy mindig el tudja nyerni a környezetében élő emberek szeretetét, bocsánatát. Péter Noel igyekszik tárgyilagos maradni a kérdezés során, de a nagy formátumú mesemondó nem egyszer kivívja megrendülését, csodálatát, rosszallását. Az olvasó sem tud érzéketlen maradni az édesanya elvesztéséről, a külföldi forgatás kalandjairól, az utcai támadásról, a halálközeli élményekről, a barátokról vagy a szerelemről olvasva. Könnyezünk, kacagunk, elgondolkodunk. Simor Olivér a gyarló embert példázza. Vörösmarty szavaival élve "ront vagy javít, de nem henyél", ezért az élete örök küzdelem, melynek kimenetelében soha nem lehetünk biztosak. A könyv hitelesen ábrázolja az önmagán is kacagni tudó leleményes kalandor kitartó próbálkozásait, így tanulságos olvasmányul szolgálhat mindenkinek.

Fantasztikusan szuper lett a könyved! :D Amikor megkaptam karácsonyra egy nagyon jó barátomtól, egyszerűen nem bírtam leállni az olvasással. Rendkívül szívhez szóló és egyben komikus a könyv. Gigantikusan tetszett, ahogy Peter Noel teljesen átélte veled az egész történetet. Ahogy olvastam a könyved sorait, volt, hogy jómagamra ismertem benne, amin én is keresztül mentem. Elképesztően tetszik, hogy ilyen muris, csupa szív ember vagy, akin látszik, hogy imádja az életet! Szeretnék még egyszer gratulálni neked és Peter Noelnek ehhez a nagyszerű könyvhöz! És további sok sikert Oli az életben. :)

Még csak a második könyv, amit Noel Pétertől olvasok, de ez a srác írásra született. Kevés író van, aki ennyire át tudja adni az olvasóknak, amit leszeretne írni. A könyveiben van valami könnyedség, közvetlenség, vagy nem is tudom... Bele tudom élni magam, és ez a lényeg. Köszönöm! Csak ajánlani tudom mindenkinek! :) ettől olyan hiteles és megragadó ezt hiányolom sok könyvből