Felemelő gondolatok, öreg bölcsességek egy még fiatal férfi tollából. Néha egészen megkönnyeztető, de mégis humoros, csaknem kacagtató. Nem egy összeroskadt férj, apa, munkatárs, tanár búcsúzó szavai, nem! Kicsit már szinte meseszerű, varázsos, s olyan egyszerű, mintha tündérek csillámpora lengné körül. Képes lenne valóban egy halállal szembenéző ember ilyen egyszerűen hátranézni, s ugyanúgy előre? Abba a semmibe, ami rá vár?... http://kisviragvilag.blogspot.com/2008/11/ha- el-tudod-kpzelni-akkor-meg-is-tudod.html
Randy Pausch a számítástechnika egyetemi tanára, az ember és számítógép interakciójával, valamint programtervezéssel foglalkozott a Carnegie Mellonon. 1988-tól 1997-ig a Virginiai Egyetemen tanított. Díjakkal elismert tanár és kutató, dolgozott az Adobe, a Google, az Electronic Arts (EA) és a Walt Disney Imagineering számára, valamint úttörő munkát végzett az Alice-projekt fejlesztésében. 2008 július 25-én hunyt el.
Pausch az utolsó előadását Hogyan érjük el gyermekkori álmainkat címmel tartotta meg CMU-n 2007. szeptember 18-án. A beszéd azon az előadássorozaton alapult, amelyben első vonalbeli egyetemi oktatókat kértek fel, hogy gondolkodjanak el azon, mi a fontos számukra és tartsanak egy képzelt „utolsó előadást” arról, hogy „milyen életbölcsességet hagynának hátra, ha tudnák, hogy ez az utolsó lehetőségük?”
A beszéd megkezdése előtt a kollégákból és diákokból álló négyszáz fős közönség hosszan, felállva ünnepelte Pauscht. Amikor ő intett nekik, hogy üljenek le, mondván: „Engedjék, hadd érdemeljem ki”, néhányan a közönségből elkiáltották magukat: „Már kiérdemelte”.
Jeffrey Zaslow a Wall Street Journal tárcaírója, részt vett az utolsó előadáson, majd lejegyezte a történetet, amelyet világszerte hatalmas érdeklődés kísért. Detroit kertvárosában él, feleségével Sherryvel és lányaival Jordannel, Alexszel és Edennel.

Felemelő gondolatok, öreg bölcsességek egy még fiatal férfi tollából. Néha egészen megkönnyeztető, de mégis humoros, csaknem kacagtató. Nem egy összeroskadt férj, apa, munkatárs, tanár búcsúzó szavai, nem! Kicsit már szinte meseszerű, varázsos, s olyan egyszerű, mintha tündérek csillámpora lengné körül. Képes lenne valóban egy halállal szembenéző ember ilyen egyszerűen hátranézni, s ugyanúgy előre? Abba a semmibe, ami rá vár?...