Ez az alkotás engem személyesen érint és mint ilyet, nem tudom másként értékelni, csak a saját szemszögemből. Bár nem az egyetlen a könyvben, a Siófoki Városi Kórházzal kapcsolatos részt kifejezetten sétőnek találom, mivel a édesanyámat alázza meg. Édesanyám több, mint négy évtizede nővér és ez idő alatt több életet mentett meg, mint amennyi megfordurlt valaha is a tisztelt művészúr fejében. Mindig becsülettel végzi a munkáját és önzetlenül segít másokon, soha nem hallottam panaszkodni. Felháborító, hogy a mai magyar médiában bárki, bármikor, bárkit megalázhat csak azért, mert éppen ő a menő A művészúr nyílván félreértett valamit a főiskolán: a sajtó- és szólásszabadság nem egyenértékű azzal, hogy bárkit lehúzhatunkA kölcsönös tiszteletnek is szorítani kellene egy kis helyet, mint ahogy azt régi jó humoristáink meg is tették. Mert lehet anélkül is humorizálni, hogy bárkit megbántanánk vele. Márpedig édesanyám nem érdemelte ki ezt a bánásmódot. A múvészúrral ellentétben én tisztában vagyok azzal, hogy milyen - nem egyszer életveszélyes - körülmények között kell dolgozniuk az egészségügyi alkalmazottaknak és minden tiszteletem az ővék. Végezetül: anyukámra a mai napig emlékszik az, akinek két évtizede megmentette az életét - a művészúrra vajon ki fog emlékezni két évtized múlva?
Elolvastam a könyvét és megdöbbentőnek találom hogy ilyen irományokra van vevő kis hazánkban.Igaz mit is várhatnánk el a mai világban, ahol mindenki humoristának nevezheti magát, mert jól tud trágárul beszélni, vagy idősebb embereket érdekes jelzőkkel illetni.Látszik hogy fogalma sincsen a fiatal embernek sok mindenről, így például a Legénybúcsúban említett Siófoki Kórház Sürgősségijének napi leterheltségéről és a betegellátásról, ahol nyári időszakban Ők voltak az x-edik részeg csapat, akik kritikátlan viselkedéssel jelentkeztek betegként, azonnali ellátást követelve. Remélem hogy Ádám kért és kapott is rá engedélyt hogy nevén nevezheti az intézményt, különben én a kórház vezetőségének helyében bizony beperelném szándékos rosszhír keltésért. Részemről inkább megmaradok a továbbiakban is Hofi Géza és Sas József humoristák mellett akik poénjain ma is szívből lehet nevetni,
Megkaptam a könyvet karácsonyra. Talán mert vicces vagyok. A címe tetszett. Aztán beleolvastam. Sajnos nem ismerem Ádám munkásságát, de most már nem is kívánom megismerni. A legnagyobb poénjai ilyesmik: Repülőn utazik valaki, és leugrik egy sörért a kisboltba. A szatyor családban a nagymamát vén szatyornak hívják. 154 oldal 3499 Ft. Olyan humor, amit én már nyolc éves koromban nem vállaltam volna. Remélem másoknak tetszik. Az egyetlen mentsége az lehet Ádámnak, ha valóban humorista, hogy ezt valami olyasmi felolvasóestnek szánta, mint Jim Carrey (Andy Kaufman) szerepében az Ember a holdon-ban. De az nagy kicseszés a rajongóival, ha vannak.
Kevés volt a betű! De kellemes olvasmány! A Rázós Legénybúcsú nagyon nagy sztori! Aki szeret mosolyogni és nem zavarja, ha időnként kontrollálhatatlanul felröhög, az vigye magával mindenhova!