Sok fejezet nagyrészt elméleti extrapoláció: voltaképp azt firtatja, hová fejlődhet a tudomány, ha a keretfeltételek megengedik. Válság után/közben azonban kétségessé válik, hogy valóban jut-e annyi erőforrás egyes tudományágakra, mint korábban, valamint részesül-e annyi ember az eredményekből, mint korábban. Tehát a címben foglalt 50 évet senki se vegye túl komolyan!
A kvantumfizika - legalábbis egy olyan, fizikai témában alig jártas laikus számára, mint amilyen én is vagyok - nehéz téma. John Gribbinnek mégis sikerült úgy előadni, hogy legalább "képi világom" legyen a dolgokról. Nagyképűség lenne azt állítani, hogy 100%-ban abszorváltam a könyvet. Sokszor előfordult az olvasása során, hogy két-három oldalt vissza kellett lapozni és újra olvasni az adott részt. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül, de ez nyilván nem Gribbin úr hibája, hanem az én felfogásom nem volt toppon. (Azért valljuk be, nem "hétköznapi" gondolkodást igánylő feladat: pl. egy elektronnak 720 fokot kell fordulnia - tehát nem elég csak 360 fok - a saját tengelye körül ahhoz, hogy "ugyanazt az oldalát" lássuk, mint mielőtt elfordult volna.)
Nagyon izgalmas könyv, olvasmányosan, néhol humororsan előadva. A témában érdeklődő polgár számára alapmű. Csak ajánlani tudom.
(Folytatásának - "Schrödinger kiscicái és a valóság keresése" - 75. oldalánál járva talán már bizton állíthatom, hogy még jobb, mint a 10 évvel korábban íródott "Schrödinger macskája".)
A kvantumfizika - legalábbis egy olyan, fizikai témában alig jártas laikus számára, mint amilyen én is vagyok - nehéz téma. John Gribbinnek mégis sikerült úgy előadni, hogy legalább "képi világom" legyen a dolgokról. Nagyképűség lenne azt állítani, hogy 100%-ban abszorváltam a könyvet. Sokszor előfordult az olvasása során, hogy két-három oldalt vissza kellett lapozni és újra olvasni az adott részt. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül, de ez nyilván nem Gribbin úr hibája, hanem az én felfogásom nem volt toppon. (Azért valljuk be, nem "hétköznapi" gondolkodást igánylő feladat: pl. egy elektronnak 720 fokot kell fordulnia - tehát nem elég csak 360 fok - a saját tengelye körül ahhoz, hogy "ugyanazt az oldalát" lássuk, mint mielőtt elfordult volna.)
Nagyon izgalmas könyv, olvasmányosan, néhol humororsan előadva. A témában érdeklődő polgár számára alapmű. Csak ajánlani tudom.
(Folytatásának - "Schrödinger kiscicái és a valóság keresése" - 75. oldalánál járva talán már bizton állíthatom, hogy még jobb, mint a 10 évvel korábban íródott "Schrödinger macskája".)
Korrekt összefoglaló mű Dawkins munkásságáról és érvrendszeréről.Nem nevezném tudományos műnek,hiszen csak egy monografikus rekapituláció egy személy nézetrendszeréről.Érveket kontra Dawkins pedig nem tartalmaz érdemben (azon kívül hogy Isten létét nem lehet sem pro sem kontra bizonyítani,ami filozófiatörténeti közhely)El kellet volna döntenie hogy vitakönyvet ír, megfelelő argumentációval, vagy életmű ismertetőt.(Mcgrath sokkal jobb amikor teológiatörténetet ír.(lásd:Bevezetés a keresztény teológiába c.könyvét.Az sokkal nívósabb és ajánlhatóbb mű mint ez)
Ez egy igazán nagyszerű könyv.Nekem a biológia külön tanárom heves érdeklődése hívta fel erre a könyvre a figyelmemet,és abszolút nem bántam meg,hogy megvettem.Sagan egyszerűen lenyűgöző és zseniális,ahogy egyben átlátja a dolgokat,mindent megtud magyarázni tudományosan,de közben nagyon viccesen tálalja a tényeket.Hatalmasakat nevettem rajta, a gondolatait nem száraz tényekként adja át,hanem mindenki számára érthetően...Nagyon élveztem!
McGrath - szemben Dawkins-szal - valóban tudományos szemléletű könyvet írt, azaz nem lépte át azt a határt a következtetéseivel, amit a tudomány nem léphet át, ha tudománynak akarja magát neveztetni. Sajnos, a stílusa nem olyan átütő, mint például Dawkinsé, pedig az érvei nagyon jók és ami különösen szimpatikus, nem akar téríteni, nem az ateizmus vs. vallás csatát akarja megvívni, csak azt bemutatni, hogy a (természet)tudományok nem foglalnak állás egyik oldal mellett sem.
John Gribbintől ez a második könyv, amit elolvastam, de egészen biztosan nem az utolsó.
Egy másik írása, A Tudomány története 1543-tól napjainkig című meggyőzőtt arról, hogy írói stílusa rendkívül élvezetes. A tudományos igényességet, az érdekes témák megválasztását és logikus láncra való felfűzését remekül kiegészíti a finom humor és ahogy életet lehel a múlt történéseibe. A tudósok és a kutatások történetei mindkét könyvben megelevenednek, nyoma sincs száraz, unalmas, iskolaszagú részeknek. Eddigi két könyve alapján azt mondanám, alapvetően történeti megközelítést alkalmaz, tehát végig kell izgulnunk az egyes folyamatokat, nem a kész tudásanyagot tárja elénk, ami a tankönyvek sajátja.
Bár matematikából egészen jó voltam, a fizikától és a kémiától valahogy mindig idegenkedtem. Atom, fény, elektron, magfizika: ki gondolná, hogy mindezt egészen más megközelítésben is elő lehet adni? Hogy az egyik legnagyobb olvasmányélmény válhat belőle? Számomra az egész könyv egy izgalmas és megrendítő utazás volt az egyre kisebb méretek világában. A munkahelyen állandó téma volt, rendszeresen beszámoltam az olvasottakról. És ami meghatározó: én mint szkeptikus és agnosztikus nem bővelkedem misztikus élményekben. Hát most megkaptam.
Én a magam részéről kijegyzeteltem a könyvet, mert tisztában vagyok azzal, hogy a könnyedség sokszor csalóka. Hiába tudom követni, ha a tudás nem rögzül és a leírtakat újra előadva rájövök, hogy bizony nem tudom szépen visszamondani. Persze nem muszáj mindenben tananyagot látni. Az sem utolsó, ha csak átadjuk magunkat az önfeledt élvezeteknek.
Mint mondtam, nem ez az utolsó könyv a szerző tollából, amit el fogok olvasni: ma megvettem a könyv folytatását. Schrödinger kiscicái és a valóság keresése már a könyvespolcról figyel.
A könyv hajaz a DaVinci kód megfejtése típusú - valami eredeti gondolat farvizén híresé válni - próbálkozásokra. A fülszöveg alapján a könyv érdekesnek ígérkezik, aki azonban érdemi vitára "kitűnő érvelés"-re számít, csalódik. Ahelyett azonban, hogy a teológia szemszögéből arra válaszolna, miért van szükségük az embereknek istenre, vallásra, azon igyekszik, hogy a "mémek" létezését vonja kétségbe. Igazán "ragyogó okfejtés", csattanós válasz Dawkinsnak az lenne, ha a szerző kifejtené, vajon a vallás "mémje" miért élte-éli túl a szelekciót napjainkig. "Lebilincselő stílus" helyett szánalmas körülményeskedés (millió lábjegyzettel és hivatkozással), "élvezetes olvasmány" helyett görcsös igyekezet jellemzi a könyvet. Nem igazán tudom, kinek ajánlhatnám, akinek Dawkins stílusa és gondolatvilága tetszett, annak eszébe ne jusson elolvasni. A vallásos, hívő emberek pedig ne pazaroljék ilyen gyenge érvekre az idejüket.
Gribbin könyve lenyűgözi a kvantummechanikában korrábban nem járatos, de érdeklődő olvasót, hosszú időre meghatározza gondolatait, és amint tudomást szerez a könyv folytatásáról, ráveti magát . Egy új világ tárul ki az olvasó előtt, amit már nem lehet bezárni többé. E könyvek ismeretében nem értem, hogyan lehet olyan száraz tankönyveket írni, amelyek az életkedvét is elveszik a tanulóknak, nem hogy felkeltenék az érdeklődését.
Az élenjáró tudósok igen nagy elismerést érdemelnek, de akik a nagy felfedezéseket közre is tudják adni, legalább olyan fontos szerepet játszanak.
A könyv valóban nagyszerű, végigvezet az Univerzum csodáin, speciális, tudományos nyelvezete van néhol, de mindeképp tiszta, érthető még a "kezdő csillagászok" számára is! Az illuszrációk, fotók nagyon szépek. Nagyon tetszettek a tanácsok, melyekből azok meríthetnek, akik távcsővásárláson gondolkoznak. Pontos leírást ad, és segít döntést hozni a minőséget, árat, használhatóságot szem előtt tartva. Minden érdeklődőnek ajánlani tudom!
Talán az "Univerzum Atlasza" testvérének tekinthetjük ezt a könyvet. Ahogy évek teltek el anélkül, hogy a csillagászat iránt érdeklődők valamiféle alapművekhez juthattak volna, úgy tódulnak most a piacra a könyvek. Giles Sparrow műve olyan alapmű, melyet a csillagászat iránt érdeklődők a "végre valahára megjelent" kategóriába sorolhatnak. Végre vannak már olyan művek, amelyek közérthető módon magyarázzák el a csillagászat iránt érdeklődőknek, hogy mi is történik a fejünk fölött. A mű mindenképpen öt csillagot érdemel (igaz, hogy az Univerzum Atlasza egy picivel megelőzi őt a belső tartalmat illetően)