Ha a film tetszett, akkor a könyv is letehetetlen lesz. A mondatokig hű film, remekül adta vissza könyv nyers erejét. Szinte érezzük a pofonokat, és igen. Mi is csatlakoznánk az őrült "futáshoz", amely magával ragadja a szereplőket...
A regényírást csak harmincas évei közepén kezdte; mára kultikussá vált alkotását, a Harcosok klubját azután írta, hogy Láthatatlan szörnyek című első kötetét a kiadók túlzottan kompromittáló jellege miatt visszadobták. Ennek hatására döntött úgy, hogy ír valami még sötétebbet és provokatívabbat. Meglepő módon ezt már hajlandóak voltak kiadni, a történet 1999-es filmadaptációja pedig a popkultúra klasszikusai közé emelte a Harcosok klubját. Palahniuk a könyv 1996-os megjelenése óta megállíthatatlan, amikor épp nem könyvbemutató körúton van, folyamatosan dolgozik újabb és újabb regényein, illetve támogatja írótársait és rajongóit a történetmesélés tudományának elsajátításában.
Nagyszerű könyv, nem csak a horror műfaj kedvelőinek ajánlott. Minden novella külön hatalmas pofon az olvasónak, de van az a fájdalom, amit elnyom a felismerés ereje.
Palahniuk egy igen erős olvasmányt tett le az asztalra. Bizarr, groteszk, gúnyos humorú és felkavaró valamilyen módon talán az összes benne szereplő történet (van benne jópár), és ezeket a történeteket csak annyi engedi összekapcsolni, hogy mesélőik három hónapra össze vannak zárva egy elhagyott színházban. Mindegyikük azzal a céllal vállalkozott erre az elzártságra a világtól, hogy majd ott megírják a mesterműveiket, csakhogy egy ilyen helyen, ilyen embereknél a valóság és a fikció nem sokban tér el... - a könyv abból indul ki, hogy mindenki különlegesnek hiszi magát, és bármit megtenne, hogy ezt bebizonyítsa, de ez sem egyéb, csak párhuzam a mai világ, és társadalmi rendszer testet öltött üresjáratai közt. Chuck Palahniuk szatírikus képe nem is tűnik olyan szatírikusnak erről a beteg világról.

Ez egy iszonyúan pocsék iromány. Senkinek nem ajánlom!