Arkagyij Sztrugackij

Nagyon érdekes és eredeti világgal rendelkező történet. A sajátos atmoszféra borzongással, a történet elgondolkodással tölti el az olvasót. 2013-óta is mestermű

A könyv olyan zseniális, amennyire a Sztrugackij testvérek többi műve, bár igencsak zavaró a hatásvadász borító. A könyv teljesen másról szól! A film ezzel szemben csalódás volt. Igaz a könyvben mellékelve van a története, de ezen túl - bár sokaknak alap mű -, engem nem fogott meg.

A filmet láttam először. A fivérek is írták róla, hogy nem sok mindent vitt át Tarkovszkij a filmbe, csak a Stalker kifejezést kb. Attól még jó a film, csak Tarr Bélás eposzi hosszúságú (3 óra ha jól emlékszem) vontatott. A könyv viszont irtózat jó. Nagyon vártam, hogy újra kiadják és ennél eredetibb scifit nehezen találni.

Kötelező. Alapmű.:-)

Nagyon jó könyv, mivel imádom a játékot is ezért ezt is megvettem, nehéz letenni viszont sajnos rövid.

Egy régi alapmű, új kiadásban. A Metró 2033 és a Metró 2034 után, minden Stalkernek kötelező elolvasni. A hasonló nevű játékok világából, ismerős lehet majd néhány "jelenség". Ezt a művet az apokaliszis hangulatot kedvelőknek kihagyni- vétek. A könyv után érdemes megnézni a filmet is, vagy éppen leülni pár óra játékra.

Egyedi stílusú és hangulatú, zseniális regény, ahogy azt az orosz szerzőktől megszokhattuk. A könyv főszereplője egy progresszor, olyan ember, aki a fejletlenebb kultúrák útját próbálja egyengetni. De vajon van-e joga bárkinek is beavatkoznia a történelem menetébe? És biztosan a jó irányba tereli-e ez a beavatkozás az adott bolygó történelmének menetét. A regény annak idején be volt tiltva a Szovjetunióban, mivel többek között a fennálló rendszerrel (lényegében bármiféle elnyomó diktatúrával szemben) szemben is kritikákat fogalmazott meg. A könyv mondanivalója a mai napig aktuális. Ajánlott olvasmány.

Mai szemmel nézve igazi retro sci-fi a szovjet-orosz szerzőpáros első regénye. A Sztrugackij fivérek stílusa magával ragadó, a történet és a karakterek is élvezetesek, fenntartják az érdeklődést. Akad itt egy csipetnyi kommunista propaganda is természetesen, illetve a mindig optimista, bizakodó, kitartó ember eszményképe. Ezen persze nem kell meglepődni, ahogy a Vénusz élettel teli bolygóként történő bemutatásán sem, hisz a regény 1957-ben íródott. E mű tekinthető a később híressé vált Delelő-univerzum egyik alapkövének. Élvezetes, jó kikapcsolódást nyújtó olvasmány, érdemes elolvasni.

Az első kisregény számomra kevés volt, a második tetszett.

Remek, vicces. :-)