Alessandro Baricco

Több mint egy szerelmi történet. A tények felsorolása tőmondatokban, vesszővel elválasztva, puritánsága vs. az érzelmek részletes leírása, finomhangolása. Döbbenetes a kontraszt, nagyon jól eltalált arányokkal! Kitűnő olvasmány vasárnap ebéd utánra, pont elolvasható egy huzamban a 100 oldal.

A japán kultúra egyik fő ismérve az egyszerűségben rejlő szépség, a "minden" kevéssel történő kifejezése, mely egyúttal az élet minden területén a kor és tapasztalat előrehaladtával a legalapvetőbb igazságok egyike. Alessandro Baricco alkotása a japán életfilozófia egyik legszebb példája. Valódi remekmű, mely néhány rövid, ám tökéletes ecsetvonással festi meg az élet teljességének képét. Remekbe szabott mondatai maguk is haikuk, melyek bámulatos, lényegretörő pontossággal mutatják be a főhős és környezete lelkiállapotát, és tárnak elénk egy kerek, egész világot. Más szerző ezt talán 5-600 oldalon fejtené ki, és talán nem mondana annyit el, mint teszi Baricco alig 100 oldal terjedelemben. E gyöngyszem valódi írói bravúr, a minimalizmus gyöngyszeme. A vágyódás, a távoli kultúrák, emberek és álmok találkozásának, ellentétének és a meg nem értett, a meg nem szerezhető iránti vágyakozás értelmetlenségét ismerhetjük meg csodálatos ábrázolási technikával, egy valódi virtuóz író finom vonalvezetése által. A mű, amilyen nyúlfarknyi, akár egy csepp finom olaj, egy leheletnyi jázmin, egy csipetnyi ámbra, egy ízlelésnyi sushi, olyan szép, tömörségében és lényegretörőségében a "kevesebb több" elvének diadalmenete. Mire észrevesszük, hogy elindultunk ezen a lenyűgöző utazáson, már véget is ért. És utána még sokáig emlékezünk rá.

Nagyon szép, nagyon izgalmas, de számomra a meglepetés a regény végén elmaradt sőt, elmondhatom, hogy kiszámítható de ez nem vesz el semmit az értékéből, jó volt úgy olvasni, hogy tele voltam várakozással, elmerültem a jó stílusban szeretem, ha vontatott eseményeket pergős párbeszédek vezetnek előre Izgalmas és érdekfeszítő, hogy kiket sodor egymáshoz a sors azok közül, akikkel már megismerkedtünk egy-egy hajnali történetben. A három elbeszélés, ami egy összefüggő történetet puzzlez, három, (számunkra kezdetben) vadidegen ember sorsát vetíti elénk, akik a történet végére összekapcsolódnak és közel kerülnek hozzánk, mert olyanok, mint mi: esendőek, saját problémával küszködnek, sajátos helyzetbe kerülnek, váratlan helyzetbe, amelyet sajátos megoldás követ, ill. követne, de inkább a végkifejlet a leghétköznapibb, a legbanálisabb megoldás: egy férfi, egy nő, visszatalál/egymásratalál, és lesz velük még egy gyerek leegyszerűsíthetnénk a történetet ilyen végtelenül egyszerűen de nem ilyen egyszerű dologról van szó, ez a könyv érdekessége meg a banalitásMindig azt vallottam, hogy a legszebb történetek itt hevernek előttünk a porban meglátni őket, és elénk tenni, úgy, hogy az érzelmeinkre mélyen hatnak ez az igazi siker, szerintem. Én sokat kapok a hasonló témájú könyvektől szép stílusban olvasni pedig még jobb érzés Úgy gondolom, hogy a 3 történet közül az első a legerősebb, a legmeglepőbb, a legütősebb legyőzi a másik kettőt, sőt magát az egész regényt Engem az első Hajnal-történet Antonio Tabucchi: Cambio di mano-jára emlékeztet, és talán kicsit még Harold Pinter: Az étellift-je is felidéződött bennem olvasás közben. Jó könyv, jó a hangulata, és remény van benne ebben a sokszor reménytelen világban ez nem utolsó dolog reményt adni az embereknek. Olvassátok Baricco-t, azt hiszem, jó ember lehet.

Mr. Gwyn. Mr. Baricco. És az olvasó. Aki végül semmit sem szeretne jobban, mint maga is modell lenni. Hogy valaki őt is hazavezesse. Gwyn vagy Baricco, mindegy. Ez persze lehetetlen. Ettől először elszomorodik. Aztán rájön, nem maradt más: maga kell legyen az a bizonyos másoló, aki hazavezet.

Utazás Japánba üzleti céllal, így kezdődik a regény, de Hervé Joncour, a főhős, aki házasember, egy gyönyörű, titokzatos lányba szerelmes lesz útja során, akihez újra, meg újra visszatér. Rendkívül érzékeny, finom erotikájú, lenyűgöző, letehetetlen könyv.

Újra megállapítom,hogy olvasni egy művet mindig sokkal jobb,mint a belőle készült filmet nézni.A Tengeócán/Az Óceánjáró zongorista.../ritka kivétel. A könyv remek!

Nagyon szép és tanulságos történet. Csányi Sándor nagyon jó előadó.

Az a gáz, hogy Baricco-ról nemigen lehet rosszat írni-mondani. Egy zseni, aki az érzelmekkel, és a lelki szépséggel játszik.

Én is azt mondom, először a könyv, aztán a film, majd ebben a sorrendben folytatni.

Mindenki ezt tartja Baricco legjobb könyvének, amivel nincs is nagy baj, csakhogy ez csak a második legjobb /Tengeróceán/, ettől függetlenül imádom, és az a jó, ha van egy órám, hogy kissé feldobódjak, előveszem, és újraolvasom!

Nyugott, kedves hangulatú, higgadt érzelem világú történet, mely még is elgondolkodtató. Becsukod a könyvet és csak nézel ki a fejedbő. Amit érzel az egy erős érzelmi mélység, csend és nyugalom. Hogy is van ez?

Ezt a könyvet nem elolvasni nagy veszteség. Azért, mert mire felnövünk, hogy ilyen könyvet egyáltalán el tudjunk olvasni, már megkopnak az illúzióink, álmaink. A könyv csak így lesz érthető, a mi "fordított" emberi sorsunk szemszögéből, vagyis, hogy most, vesztett álmok után újra elringat és arra késztet, hogy kérdőjelezd meg mindennapi boldogságaid forrását, még akkor is, ha a tapasztalat azt diktálja, hogy az álmok sokszor hiábavalóak.

Igényes irodalom,ritka a mai világban,megéri elolvasni.Baricco fantasztikus, az ő művészete több az írásnál.Egyszerűen szép és tanulságos, minden mondata mögött ott van az élet,a valóság. Nagyon jó karakterek, elgondolkodtató mondanivaló. Én már többször olvastam a Tengeróceánnal együtt és mindig nagy élvezetett nyújtott. A magyar fordítás csak emeli a könyv színvonalát.Hibátlan,amolyan "fehér" könyv.

Csak Baricco rajngóknak, de azoknak nagy szeretettel minden mennyiségben! Aki szereti tényleg Bariccót, imádni fogja ezt is! Én is imádom :)

Szivbeharapo kis törtenet. Nagyon elgondolkodtato. Ha az ember igazan szeret, mennyi mindent meg tud bocsatani es milyen melyre tudja a sziv hatarait kijelölni. Ehhez az eröhöz ezzel a kis könyvvel közelebb kerülhetünk:-)

Egyszerűen szép.Nem lehet szavakba önteni,hogy milyen csodálatos ez a könyv, nem is könyv ez hanem valami más valami több.Amióta megvettem folyamatosan olvasom és ez olyan pluszt ad az életemnek amit máshonnan nem tudnék beszerezni.Én olvastam az orosz fordítást,közelsem ilyen jó, Székely Éva fordítása kíválóan alkalmazza a magyar nyelvet erre a csodálatos könyvre.Mindenkinek ajánlom,aki szereti a szépet és a nem elcsépelt dolgokat.

A film (a szerző szerint!!) hangulatában sem igazán ugyanaz, mint a könyv! Tehát az örök törvény itt is áll: Előbb a könyv, aztán a film!

Tényleg furcsa hangulata van. Hol is az igazi nő?

Olvastatja magát. Fantasztikus stílusával elvarázsolja és rabul ejti az olvasót. Olvasd el!

Érdekes, elgondolkodtató mű

Aki nem látta az Óceánjáró zongorista legendáját, az nem tud igazán rabjává válni az eseményeknek. Javaslom, hogy előbb mindenki nézze meg a filmet, s aztán emelje le a polcról a könyvet.

Olyan hangulata van ennek a könyvnek, amely egyből rabul ejtett. Olvasás közben szinte hallani lehet a tenger morajlását, zúgását, amely elringat, de nem álomba, hanem valamiféle léleksimogató boldogságba. A történetet körbelengi egyfajta titokzatosság, misztérium és végül a mozaikdarabkák összeállnak egy képpé. Fellebben a titokról a fátyol, de a válasz a kérdésekre mégsem egyértelmű. A szereplők különösek, mégis szeretnivalók. Ezzel a könyvvel a szerző pillanatok alatt belopta magát a szívembe és a többi könyvét is el fogom olvasni. Ajánlom mindenkinek, aki másra vágyik, mint egy most divatos, felejthető hollywoodi történet.