Eddig még sosem olvastam levélregényt. Meg kell mondjam,
nagyon tetszett. Gyönyörű történet . Megtudunk személyes történeteket
a háborúról, hogyan sikerült túlélniük a nehéz időket. Mindez megfűszerezve humorral. Felejthetetlen olvasmány.
Csodálatos, szívet melengető könyv egy kissé bolondos, szabadlelkű írónőről és a Csatona szigetek lakóinak helyt állásáról, tiszta szívűségéről. Egy nagyon kedves, megható történet.
Egyszerre hihetetlenül bájos és torokszorító. Csodálatos példája a reménynek. Annak, hogyan próbál meg az ember ember maradni akkor, amikor Európát éppen betemeti a II. világháború és vele együtt a szenny és a mocsok. Arról is szól, miként lehet mindezt túlélni miután a háború véget ért. El lehet-e felejteni a megszállást, a lelki és fizikai pusztítást? Ne feledjétek a felhők mögül mindig kibújik a nap, és mindig rámosolyog arra, akinek van ereje észrevenni éltető erejét! Letehetetlen, szívet melengető regény, ne maradj ki belőle.....
Kedves, szórakoztató, bájos történet, amely a könyvek imádatán, a varázslatos Guernsey bemutatásán át a háború zord időszakában tanúsított emberi összetartás és összefogás méltó példáját adja könnyed, humoros és kifinomult csomagolásban.
Letehetetlen, nagyon kellemes órákat szerzett.
Varázslatos könyv! Letehetetlen, igazi, otthonos, tökéletes. Keress egy kényelmes helyszínt (én egy napsütéses hátsó lépcsőt választottam), időt, amikor nem zavarnak (egy napfényes, csöndes május délután), készíts magadnak valmai finomat (epres-tejszínhabos torta), és csak merülj bele, hagyd, hogy elvarázsoljon. Engem hangulatában Jean Webster Nyakiglábú Apujára emlékeztetett, az volt ilyen otthonos. A főszereplő, Juliet meg mintha Anne Shirely és Judy Abott édesnővére volna. És úgy gyönyörű az egész, hogy néha fáj, mert kegyetlen az a néhány félmondat a háború hétköznapi rettenetéről. De ne feledjétek: "az olvasás akadályozza meg, hogy az ember bedilizzen."
Varázslatos könyv! Letehetetlen, igazi, otthonos, tökéletes. Keress egy kényelmes helyszínt (én egy napsütéses hátsó lépcsőt választottam), időt, amikor nem zavarnak (egy napfényes, csöndes május délután), készíts magadnak valmai finomat (epres-tejszínhabos torta), és csak merülj bele, hagyd, hogy elvarázsoljon. Engem hangulatában Jean Webster Nyakiglábú Apujára emlékeztetett, az volt ilyen otthonos. A főszereplő, Juliet meg mintha Anne Shirely és Judy Abott édesnővére volna. És úgy gyönyörű az egész, hogy néha fáj, mert kegyetlen az a néhány félmondat a háború hétköznapi rettenetéről. De ne feledjétek: "az olvasás akadályozza meg, hogy az ember bedilizzen."