Egy példaértékű életmű: Polcz Alaine

Polcz Alaine amellett, hogy a 20. századi magyar pszichológiatudomány egyik kiemelkedő alakja volt, kivételes empátiával és éleslátással rendelkező írónak is bizonyult.

Fedezze fel velünk a szerző egyedülálló életművét, és pillantson bele példaértékű életútjának kezdeti szakaszaiba most megjelent, összegyűjtött önéletrajzi írásaival, a Gyermekkorom című kötettel!

Gyermekkorom

A felnőtt író és pszichológus, az éles szemű, mégis együtt érző megfigyelő tekintetével látjuk a két háború közötti ,,román világban" Kolozsvár, Vízakna és Bukarest között hányódó családot, a megélhetésért szívós harcot folytató édesanyát, a hébe-hóba felbukkanó apát, akinek ügyvédi praxisát a magyar kisebbséget sújtó diszkrimináció veszélyezteti, a testvéreket és féltestvéreket, a közelebbi és távolabbi rokonokat - megannyi elgondolkodtató sors, dokumentumértékű megfigyelés a Polcz Alaine hagyatékából előkerült önéletrajzi írásokban.

„Érdekes, hogy a gyerekkori szokások hogy megmaradnak. Még most is kívánom – akármilyen ebéd után – az egy falásnyi édeset. Nem süteményt. Ha sütemény van, abból is egy falást eszem. Valami édeset. Desszertet.”

„Karácsonyra készülődtünk, láttam, hogy anyám egy törülközőben valamit bevisz a szobába. Nagyon figyeltem, izgatott voltam, egy könyv volt benne. Azt én kaptam azon a karácsonyon. Diótörő és az egérkirály. Akkor már tudtam, hogy nem az angyal hozza a karácsonyfát, de nagyon jó volt ez a titkolózás és meglepetés. El kellen olvasnom megint ezt a könyvet. Hosszú, hosszú ideig tartogattam, csak a háború vitte el.”

A bilincs a szabadság legyen

„Mindennap aggódva nézem az időt. Ki fog-e tartani? Tudd meg, hogy itt a legszebb hónap az október… Egon olyan jónak találta az útitervet, hogy velünk akar jönni. Kitalálok majd egy rosszabbat. Pedig olyan nagyon jó Egon, de hát, de hát… De tudod az is jó ám, mikor az ember lopja a pillanatokat… az órákat. Képzeld majd, hogy még nem vagyok a feleséged… Hiszen úgy sohase volt, és tilosba lépünk. Nem tudom az első napot család nélkül rendezni, mert nagyon várnak. De nagyon hamar meglógunk majd, és kint a kertben van egy kicsi víkendház. Egész szívdobogást kaptam, hogy rágondoltam. Meg aztán, ha éjjel utaztál, nappal is kell ám pihenni. Én is le szoktam feküdni minden délután. Hát természetesen nem hagyom magam kizökkenteni férjem megérkezése által ilyen rendes szokásaimból… Hát hány nap van még addig? Persze, az volna jó, ha ketten lennénk csak. De meglátod, így is jó lesz. Hálókocsiban is okvetlen kell utaznunk… Tudod a ritmuspróba miatt is. Te jó Isten, mennyi pont… Hát az mind valami?” – Polcz Alaine Mészöly Miklósnak 1955 októberében Kolozsvárról Budapestre (A bilincs a szabadság legyen című kötetből)

Macskaregény

„Itt a kép. Ez én voltam és Tilette, a macska. (…) A vállamon szeretett ülni, ha jöttem-mentem. Míg kicsi volt, elbújt a hajamban. Minden délben két órakor várt a kerítés tetején, hogy a vállamra ugorjon, bekísérjen, mikor hazajövök az iskolából. Szombaton egy órakor ült ki várni. Akkor hamarább végeztünk a gimnáziumban. Nem tudom, honnan tudta, hogy szombat van.”

Asszony a fronton

„Romániában születtem, nőnek és magyar zsidónak. Ennél nagyobb szerencsétlenség már nem érhet.”

Egész lényeddel - E-könyv

„Mindig eszembe jut, s máig sem értem: Miklós írja a naplójában, egyszer Méreivel beszélgettek rólam, hogy olyan vagyok, mint a tükör, amely kristálytisztán tükrözi vissza azt, aki belenéz, de ha rálehelsz, nem hagy nyomot rajta.” – Polcz Alaine: Egész lényeddel

Ünnepelje velünk Polcz Alaine születésnapját és merítsen erőt örömben és derűlátásban, vallomásokban és önvádban, sorstragédiákban és együttérzésben bővelkedő életművéből!

Válogasson Polcz Alaine műveiből: