Egy Lisa nevű német zsidó kislány története. Lisát - sok más sorstársával együtt - egyik napról a másikra elszakították a családjától, hogy a hitleri Németországból Angliába menekülhessen. A regény bemutatja a második világháború borzalmait és azt is, hogy a főhős hogyan érik német kislányból angol nővé, miközben a felnőtté válás útján tragédiák kísérik végig. A könyv - ami minden idők legnehezebb történelmi korszakában játszódik - tele van izgalommal, fájdalommal, veszteséggel, de azt is megmutatja, hogy mekkora erővel bír a szeretet.

Christina harcait mutatja be, aki Brazília egyik legnagyobb favellájában élt 8 éves koráig. Onnan került el Svédországba az örökbefogadó szülei által, egy egészen másmilyen világba. Emlékeit meséli el, amikor még utcagyerekként élt. Láthatjuk, mekkora társadalmi különbségek uralkodnak a mai napig Dél-Amerika országaiban. Naponta több gyermek veszti életét különböző okok miatt az utcán, de a vezetők csak elfordítják a fejüket. Mindeközben megismerhetünk egy csodálatos kultúrát. Ez az életrajzi regény megmutatja, hogy a szélsőséges nincstelenségben, magány, veszteség és bántalmazások közepette is a szeretet és a hit mérhetetlenül nagy erővel bír. Megtanít arra, hogy „Soha ne add fel!”.

Már a címe is igazán különleges. Krimi, pszichológia és szépirodalmi regény csodálatos egyvelege. A főhős Kya, a „Lápi lány” belső küzdelmét a bántalmazások, az élethosszig tartó előítéletes közösség, magáramaradottság, csalódások jellemzik. Sokat tanulhatunk a könyvből az emberbaráti szeretetről, a természet erejéről, de elsősorban arról, hogy sose ítélkezzünk mások felett.

Ez a történet Kate Mortonhoz híven egy igazán kalandos, több szálon és több időben futó történet. Szerelemről, családról, tudományokról, művészetről és – nem utolsó sorban – az itt ragadt lelkekről szól. Figyelmet igénylő olvasmány, szerteágazó szálai egy hatalmas csavarral fonódnak egybe a végén. Imádom az írónő stílusát, egyszerűen zseniális.

Rendkívül felkavaró igaz történet az 1950-es évek Kanadájából. Egy leányanya, aki kénytelen elhagyni elsőszülött gyermekét a szülői nyomás miatt, az árvaházat pedig, ahová a kicsi kerül, elmegyógyintézetté nyilvánítják. A kis Elodie élet igazi pokollá változik. A gonoszság, a rettegés és a bántalmazás kéz a kézben jár a kis árvák mindennapjaiban. Végül anya és lánya egymásra talál, de vajon új életet tud kezdeni egy ennyire sebzett lélek? Sajnos nem minden gyermek története végződik így, sokan lelték halálukat azon a helyen, ahol a remény sosem járt. Nem lehet könnyek nélkül végigolvasni.

Biztos sokaknak ismerős Colleen McCullough Tövismadara, hiszen ez egy igazi klasszikus, vadonatúj köntösben. Családregény történelemmel egybefonva. Generációkon átívelő szerelemről, családi kapcsolatokról, hitről és nem utolsó sorban az élet viszontagságairól szól. Számomra letehetetlen volt.

Cameron, a szigorú keresztény neveltetésben részesült fiatal lány története komoly napirendi pont a mai világban. Ki döntheti el, hogy kit szeressünk, hogyan szeressünk? Mi az, ami „egészségesnek” számít, mi az, ami „bűnnek” akár az emberek, akár Isten szemében? A könyv az elfogadásról szól, és arról, hogy az élet nem mindig fekete-fehér.

Az írónő szavain keresztül eljuthatunk egy varázslatos, de merőben más világba, Indiába. A könyv nagyon sokrétű, bemutatja az ország kultúráját, a nők függetlenségért vívott harcát, az anyai szeretet határtalanságát. Egy lehetetlen szerelmet, valamint az örök barátság erejét. Amísá és dédunokájának története magával ragadó, még ha rengeteg szomorúság is rejtőzik ebben a csodás „mesében”.

Az apró novellák főszereplői hétköznapi házaspárok gyerekkel, házzal, kutyával, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. De a látszat csalhat is... Félelmetes, ahogy nő és férfi egyaránt képes belesimulni az általuk megformált illúzióba. Szép lassan beleszürkülni a megszokás hatalmába és elfelejteni azt a valakit, akik valaha voltak. Épp úgy ajánlom a férfiaknak, mint nőknek, szemeket nyithat fel.

Két anya, egy gyermek és egy nyílt örökbefogadás. A két nő teljesen különböző életet él, de egyben mégis nagyon hasonlítanak: imádják a fiúkat. Először riválisként tekintenek egymásra, majd barátok lesznek, végül egy tragédia folytán mindketten kénytelenek lemondani a gyermekről. Sok mindent megtanulhatunk ebből a könyvből, az önzetlen szeretet fontosságát, a megbocsátás erejét, valamint az elengedést és az elbúcsúzást, még ha az mérhetetlenül fájdalmas is. Könnyeket csalogató történet.

Egy gazdag német textilgyáros családja és a villában élő alkalmazottak viszontagságos életéről szól a könyv. Korhű képet mutat az 1910-es évek divatjáról, fényűző életstílusáról, valamint a rangon aluliak kemény munkájáról. Az úri ház személyzetének hierarchiájába is betekinthetünk. Természetesen az ármány és a szerelem sem maradhat ki ebből az eseménydús családregényből.

Amikor a kezembe került ez a könyv, a címe fogott meg igazán. Mi, anyák, nap mint nap feltesszük magunknak ezt a kérdést: vajon jó anyák vagyunk? Mindent jól csinálunk? A választ a gyermekeink adják meg, tükröt tartanak elénk. Mikor elkezdtem olvasni, nem gondoltam, hogy egy ennyire nehéz és tragikus történet vár rám. Egy anyának azzal kell szembesülnie, amitől minden szülő a világon a legjobban retteg: halálos betegséggel diagnosztizálják a gyermekét. Egy „jó anya” vajon képes teljesíteni lánya utolsó kívánságát a végtelennek tűnő fizikai szenvedés után? Miközben tudja: ezzel örökre elveszíti őt, viszont megmentheti a pokoli szenvedéstől. Bárcsak egyetlen gyermeknek és szülőnek sem kéne ilyet átélni, de az élet sokszor nagyon kegyetlen. Tipikus sírós könyv.

David Sheff őszintén és kendőzetlenül mesél fia ádáz harcáról a legkeményebb drogok ellen. Reményvesztettség, harag, hit és szeretet mély érzései jelennek meg ebben az élettörténetben. Tökéletes kiegészítés a kamasz gyerekeknek szóló drogprevencióhoz, illetve reményt adhat azoknak, akik hasonló problémával küzdenek.

Egy megrendítő történet egy kamasz anya és gyermeke életéről. A könyvből árad az anya-lánya kapcsolat mélysége. A rég dédelgetett álmokat az álarc mögé bújt gonosz darabokra törheti. A magára maradt gyermek élete egycsapásra megváltozhat. Az író bemutatja az élet múlandóságát, és hogy elég egy perc, egy pillanat és az életünk a feje tetejére állhat. Legfőbb mondanivalója: szeressük a gyermekeinket, minden gyermeket, azokat is, akiket már nem ölelhet szüleik védelmező szeretete.