Rendkívül felkavaró igaz történet az 1950-es évek Kanadájából. Egy leányanya, aki kénytelen elhagyni elsőszülött gyermekét a szülői nyomás miatt, az árvaházat pedig, ahová a kicsi kerül, elmegyógyintézetté nyilvánítják. A kis Elodie élet igazi pokollá változik. A gonoszság, a rettegés és a bántalmazás kéz a kézben jár a kis árvák mindennapjaiban. Végül anya és lánya egymásra talál, de vajon új életet tud kezdeni egy ennyire sebzett lélek? Sajnos nem minden gyermek története végződik így, sokan lelték halálukat azon a helyen, ahol a remény sosem járt. Nem lehet könnyek nélkül végigolvasni.

Biztos sokaknak ismerős Colleen McCullough Tövismadara, hiszen ez egy igazi klasszikus, vadonatúj köntösben. Családregény történelemmel egybefonva. Generációkon átívelő szerelemről, családi kapcsolatokról, hitről és nem utolsó sorban az élet viszontagságairól szól. Számomra letehetetlen volt.

Cameron, a szigorú keresztény neveltetésben részesült fiatal lány története komoly napirendi pont a mai világban. Ki döntheti el, hogy kit szeressünk, hogyan szeressünk? Mi az, ami „egészségesnek” számít, mi az, ami „bűnnek” akár az emberek, akár Isten szemében? A könyv az elfogadásról szól, és arról, hogy az élet nem mindig fekete-fehér.

Amikor a kezembe került ez a könyv, a címe fogott meg igazán. Mi, anyák, nap mint nap feltesszük magunknak ezt a kérdést: vajon jó anyák vagyunk? Mindent jól csinálunk? A választ a gyermekeink adják meg, tükröt tartanak elénk. Mikor elkezdtem olvasni, nem gondoltam, hogy egy ennyire nehéz és tragikus történet vár rám. Egy anyának azzal kell szembesülnie, amitől minden szülő a világon a legjobban retteg: halálos betegséggel diagnosztizálják a gyermekét. Egy „jó anya” vajon képes teljesíteni lánya utolsó kívánságát a végtelennek tűnő fizikai szenvedés után? Miközben tudja: ezzel örökre elveszíti őt, viszont megmentheti a pokoli szenvedéstől. Bárcsak egyetlen gyermeknek és szülőnek sem kéne ilyet átélni, de az élet sokszor nagyon kegyetlen. Tipikus sírós könyv.

David Sheff őszintén és kendőzetlenül mesél fia ádáz harcáról a legkeményebb drogok ellen. Reményvesztettség, harag, hit és szeretet mély érzései jelennek meg ebben az élettörténetben. Tökéletes kiegészítés a kamasz gyerekeknek szóló drogprevencióhoz, illetve reményt adhat azoknak, akik hasonló problémával küzdenek.

Egy megrendítő történet egy kamasz anya és gyermeke életéről. A könyvből árad az anya-lánya kapcsolat mélysége. A rég dédelgetett álmokat az álarc mögé bújt gonosz darabokra törheti. A magára maradt gyermek élete egycsapásra megváltozhat. Az író bemutatja az élet múlandóságát, és hogy elég egy perc, egy pillanat és az életünk a feje tetejére állhat. Legfőbb mondanivalója: szeressük a gyermekeinket, minden gyermeket, azokat is, akiket már nem ölelhet szüleik védelmező szeretete.