A 25. Könyvfesztivál újdonságai

Libri Trend · 2018. 05. 04. · 5 perc olvasnivaló

Idén 25. alkalommal rendezte meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) Budapesten, a Millenárison. Az rangos esemény az Ünnepi Könyvhét és a Margó Irodalmi Fesztiválok mellett a könyv egyik legnagyobb ünnepe Magyarországon.  A Könyvfesztivál amellett, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosít a szerzőknek, egy helyszínre csábítja a könyves szakma képviselőit: kiadókat, kereskedőket, könyvtárosokat egyaránt. Idén 26 ország 160 kiállítója, több mint 170 program és több száz vendég – köztük számos író, tudós és művész – várta a könyvrajongókat. A közel 60 ezer látogató majd 50 ezer kötet, köztük több száz újdonság közül válogathatott. A budapesti Könyvfesztivál egyik vonzereje, hogy a kiállított könyvek a helyszínen megvásárolhatók, így a négy nap alatt a Millenáris helyszínei Európa legnagyobb könyvesboltjává alakulnak át.

A 2018. április 19-től 22-ig tartó fesztivál díszvendége Daniel Kehlmann, a német-osztrák író volt, akinek ősszel megjelent kisregényét, illetve az Én és Kaminski új kiadását már a Könyvfesztivál előtt olvashatta a közönség, most pedig új regényét, a Tyll-t vehették kezükbe. A történet főhőse Till Eulenspiegel, a kultikus tréfacsináló, aki egészen a harmincéves háború idejéig repíti vissza olvasóit.

Az idei Könyvfesztivál díszvendégországa Szerbia volt. Az esemény alkalmából több fantasztikus könyv is megjelent, ezekből szemezgetünk lejjebb, kizárólag szubjektív szempontokat szem előtt tartva. Válogatásunkban nemcsak kortárs írók újdonságait mutatjuk be, hanem már ismert klasszikusok új kiadásait is.


Örkény István: Egyperces novellák

Örkény egyperceseit talán senkinek nem kell bemutatni, aki járt már könyvesboltban, vagy csak beszélt valaha a pesti utca emberével. Az először 1968-ban megjelent kötet nem egy története vicc vagy szállóige formájában lépett le a számtalanszor újranyomott lapokról, hogy aztán önálló életre kelve bukkanjon fel újra meg újra a pesti utcák zajában. Elég csak Zetelaki Zoltánra gondolnunk, a színészre, aki halála után kissé fáradtan kényszerült színpadra lépni, vagy arra a temérdek hírre, álhírre és apróhirdetésre, amelyek olyan lényegre törően ragadják meg a mindennapi városi élet abszurditását, hogy fél évszázad távlatából sem kevésbé aktuálisak, mint születésükkor. Ugyanilyen fontos részeit képezik a kötetnek a német megszállásról szóló plasztikus etűdök is, amelyek a komikum és a tragikum közötti szürkezónát feszítik szét és tárják a szemünk elé.


Zoltán Gábor: Szomszéd

Zoltán Gábor 2016-os, Orgia című könyve – amely a Libri irodalmi díjak rövidlistájára is felkerült a tavalyi évben – a budai nyilasterror addig feldolgozatlan témáját bontotta ki, olyan nyersen, mégis precízen, hogy olvasása közben mi is szinte a gerincünkön éreztük a bakancsok nyomát, a nyilasok zsidó és nem zsidó áldozatai által átélt elemi iszonyatot. A Szomszéd nem kevésbé erőteljes folytatása ennek a regénynek, egyszerre beszéli el az Orgiában felfejtett események előzményeit és következményeit. Éles vonalakkal festi meg a XII. kerületet 1944-ben átjáró terror lélek- és térrajzát, kiássa a Városmajor épületei alá betonozott tömegsírokat, és hangot ad az ott talált holtaknak. Zoltán Gábor, miután a témát kutatni kezdte, bevallotta, hogy ez a téma valószínűleg már soha nem fogja magára hagyni, ezt nem lehet egyszerűen megírni és továbbmenni. A könyv elolvasása után pedig mi is hasonlóképp érzünk: hogy valami nyakon ragadott minket, ami többé nem ereszt.


Dmitry Glukhovsky: Text

A valódi kultkönyvsorozattá vált Metro-trilógia szerzője ezúttal nem a posztapokaliptikus jövőre, hanem a nem kevésbé bizarr jelenre vet egy mélyreható pillantást. A regény – ami egyszerre thriller, kémtörténet, lélektani regény és populáris szociográfia – arról az alig 10 éves tendenciáról állít fel ijesztően pontos kórképet, ahogy okostelefonjaink eluralták a mindennapjainkat. A telefonunkkal már nem csak telefonálunk. Rajta keresztül levelezünk, intézzük hivatalos teendőinket, fizetünk, fényképezünk, tájékozódunk, olvasunk, emlékezünk. Ez által pedig a benne tárolt információ szinte tökéletes – és egyre tökéletesebb – lenyomata lesz személyiségünknek. Ha elveszítjük, ha olyan idegen kezekbe kerül, amelyek ki tudják játszani az így felhasználhatóvá váló információmennyiséghez képest nevetséges biztonsági zárakat, annak az egész életünket adjuk a kezébe.


Susan Faludi: Előhívás - Mindent apámról

Egy magyar származású New York-i újságírónő nem mindennapi nyomozásáról szól ez a könyv. Eddigi pályafutása során az amerikai társadalom férfi-női viszonyait vizsgálta, egy 2004-ben kapott e-mail hatására aztán ugyanezt a témát egyetlen ember prizmáján, a saját édesapja élettörténetén keresztül kellett átszűrnie, teljesen új megvilágításba helyeznie. Faludi édesapja idős korában döntött úgy, hogy “előbújik,” és Thaiföldön nővé operáltatja magát. A férfi, akit Susan egy a kötelességek elől menekülő macsónak ismert meg, nőként ért révbe, és a lányát kérte meg, hogy írja meg történetét. A személyes és az egyetemes történelem egybemosódása nyomán egy olyan életpálya rajzolódik ki a szemünk előtt, ami egy kicsit mindannyiunké. Út- és identitáskeresés, válságok és sikerek elevenednek meg a könyv lapjain.


Nathan Hill: Nix

Egy bemutatkozó regény, ami szerzőjét az USA középnyugati farmvidékéről egyenesen a nagyvárosi kritikusok izgatott beszélgetéseinek középpontjába repítette. Érdekes lehet párhuzamba állítani Susan Faludi Előhívás című könyvével, hiszen – bár a Nix esetében teljes egészében fikcióról van szó – itt is a személyes történet és a személyiséget formáló történelmi erők örök játszmái szolgáltatják a legérdekesebb felismeréseket. A regény főhőse egy alkotói válsággal küzdő író, aki egy véletlen folytán rádöbben, hogy édesanyjának több titka van előtte, mint azt bármikor is gondolhatta volna. Az idősíkok mértékletes, de hatásos váltakozásai által lassan kibontakoznak előttünk Amerika modernkori történelmének fordulópontjai, és egy a történelembe vetett asszony nem mindennapi személyisége.