- Novella- és regényíró, műfordító, a 19. századi orosz regényirodalom úttörője, olyan klasszikus művek szerzője, mint a Bűn és bűnhődés (1866), A Karamazov testvérek (1880) és A félkegyelmű (1868). Feljegyzések az egérlyukból (1864) című kisregényét a világ első egzisztencialista írásművének tekintik.
- Szentpéterváron csatlakozott egy ellenzéki csoporthoz, aminek néhány tagja rendszerellenes, a cári hatalomgyakorlatot bíráló röpiratokat is terjesztett. A csoport több tagját, köztük a szerzőt is, letartóztatták és halálra ítélték. Már a kivégzőosztag előtt állt, amikor az ítéletet kényszermunkára módosították. Ezután négy évet töltött téglahordással egy szibériai munkatáborban.
- Folyamatos pénzgondokkal küzdött, amin csak rontott súlyos szerencsejáték-függősége. Miután egész vagyonát a rulettasztalnál hagyta, aláírt egy szerződést a kiadójával, aminek értelmében 26 nap alatt kellett megírnia legújabb művét. Így készült el A játékos (1866) című regény, ami – stílszerűen – túlköltekező, pénzhajhász orosz szerencsevadászokról szól, és megjelenése után óriási siker lett. A szerzőnek végül ötvenéves korában sikerült felülkerekednie függőségén.
- Kortársával, az orosz regényirodalom másik óriásával, Lev Tolsztojjal soha nem találkozott. A két szerző véleménye egymásról nem volt túlságosan hízelgő. Dosztojevszkij avíttnak és túlságosan hosszúnak ítélte Tolsztoj műveit, aki cserébe Dosztojevszkij regényszerkesztését rendetlennek, párbeszédeit pedig életidegennek nevezte.
119 éve született József Attila
Egész élete nélkülözéssel telt, labilis és zaklatott lelkiállapotát a sokszor reménytelen és viszonzatlan szerelmi vágyódásai csak súlyosbították. Első kötete 1922-ben jelent meg Szépség koldusa címmel, míg utolsó, Nagyon fáj című kötete 1936-ban látott napvilágot. Életműve páratlan módon fogja össze egzisztenciális tapasztalatait, kozmikus gondolkodásának mélységét.