Lefülelt mondatok

Kíváncsian várom az olvasók visszajelzéseit, vajon a mintegy négyszáz idézett személyiség csaknem hétszáz idézetéből kikerekedik-e a legutóbbi hét esztendő hangulata, közérzete. Addig is elidőznék e kötet alapegységénél, az aforizmánál. A műfaj két klasszikus értelmezője, a magyar Alexander Bernát és az olasz Umberto Eco szépen, pontosan elemezte, hogy a korjellemző mondatból miként lesz szállóige.Az a benyomásom, hogy az itt olvasható mondatok még félúton vannak az aforizma és a szállóige között. Ahhoz ugyanis, hogy bekerüljenek egy nagyobb időtávot átölelő válogatásba - van ilyen elképzelésem -, elő kell venni a digitális szerkentyűt. Úgy képzelem, hogy a buszon vagy villamoson üldögélő két megálló között belenéz az e-szövegbe, és mosolyog, kuncog, nevet, nyerít, esetleg röhög. Amelyik gondolatot találónak érzi, azt úgyis szóba hozza a konyha- vagy márványasztalnál, netán a kocsmában, és többiekkel együtt szállóigét fabrikál belőle.Tartalmas és kellemes szórakozást!Kolláth György: ,,A legvidámabb barakkból a legszomorúbb pláza lettünk." Népszava, 2010. augusztus 23. Koltai Tamás: ,,A pártállamban még osztogatták a privilégiumot. Ma is, de most már megvásárolni is lehet." Magyar Narancs, 2010. június 24. Koncz Zsuzsa: ,,Hogy miért nem jártam együtt Bródy Jánossal? Azért, mert amikor megismertem, túl fiatal volt hozzám, most meg már túl öreg." Magyar Televízió, 2011. április 10.