Hiúság vására II.

A Pinkerton kisasszonyok híres lánynevelő intézetéből (Chiswick Mall) két fiatal lány lép ki egyidőben az életbe. Amelia Sedley, egy londoni gazdag bankár angyali jóságú gyermeke (akit az író a feleségéről mintázott), és Rebecca Sharp (Becky), egy korán árvaságra jutott, vagyontalan leány. Amelia meghívására Rebecca néhány hetet a Sedley családnál tölt. Számító, haszonleső lélekkel szemléli az embereket, s hamar meg tudja kedveltetni magát környezetével. Terve meghiúsul, mikor Joseph, Amelia bátyja nem veszi őt feleségül, ezért elfoglalja állását Crawley Pitt báró családjánál, ahol is nélkülözhetetlenné válik. A báró ifjabb fia, Rawdon - gyönge akaratú, de jólelkű dragonyoskapitány - el is veszi feleségül. Közben Amelia apja tönkremegy, a családtól mindenki elfordul, kivéve George Osborne-t, aki feleségül veszi Ameliát. A waterlooi csatában Osborne elesik és Amelia ezután csak gyermekének él. Később sorsa jobbra fordul, újra megkérik a kezét, míg Rebecca - miután férje elhagyja - továbbra is kalandoréletet folytat. Thackeray társadalomkritikája igen éles, főleg az arisztokráciával, a pénzéhes nagypolgársággal és a gátlástalan törtetőkkel szemben. Lépten-nyomon feltárja azt, amit a társadalomban rossznak ítél: "Pénz és tekintély a legfőbb javak a Hiúság Vásárában". A tiszta Amelia és az önző Becky szándékosan éles kontrasztfigurák, mint ahogy a párhuzamos szerkesztés törvényére bukkanunk Amelia második férje, a derék Dobbin, s az üresfejű George Osborne barátságában is.