Orlando

Virgini a Woolf, akinek különös tehetségével mindmáig birkózik a kritika, talán legjelentősebb, de mindenesetre legszemélyesebb hangú művét alkotta meg az Orlondó-ban. Csakugyan kevés ilyen sokrétű s ilyen különös könyvet ismer a világirodalom története. Orlando, a költői hajlandóságú ifjú nemes, az angliai reneszánsz teljében született, Shakespeare szomszédságában ismerkedett meg a világgal, látta Erzsébet királynőt, és táncolt a Temze befagyott jegén, majd követ lett Konstantinápolyban, átváltozott nővé, kóbor cigányok között élt romantikus tájakon, hogy azután visszatérve hazájába, tanúja legyen a XVIII., XIX. századi és végül a század eleji Anglia életének. Orlando persze maga Virginia Woolf, vagyis az az ember, aki magába szívta az elmúlt négy évszázad művelődéstörténetét, s azt próbálja korokon és élményeken át egyetlen költeménnyé sűríteni. Amit a regényben Orlando megkísérelt, azt váltja valóra Virginia Woolf műve kifinomult iróniával, nemes költőiséggel.